Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - G. Komoróczy Emőke: A "határológia" elméleti megalapozása - Határ Győző: Özön közöny

amelynek segítségével könnyebben megbirkózhatunk saját létproblémáinkkal. Arra tanít, hogy a ráció, az értelem segítségével próbáljuk felmérni parány-voltunk jelentéktelenségét a Világegyetem nagy összefüggésrendszerében, s tekintsünk szerényebben saját „világátalakító” képességeinkre, lehetőségeinkre. Nem mi határozzuk meg a természetet, a természeti törvényeket, - hanem azok határoznak meg bennünket.

„Egyháztalan, hazátlan ember voltam, vagyis gondolkozó” - jellemzi önmagát. Olyasvalaki tehát, aki a szellemi függetlenséget kora ifjúságától fogva többre becsülte bármiféle közvetlen „életérdeknél”. Eliszonyodva a vallás „térítőparancsától”, megundorodva a magabiztos marxióták „egyetlen igazságától”, kezdettől fogva ironikusan szemlélte a „hívők” bálványimádó szertartásait, s nem volt hajlandó engedményeket tenni semmiféle „emberisten” hatalmi-politikai, illetve művészeti manipulációinak. Sohasem akart „magyari módra” saját piedesztálján munkálkodni (együtt a kórusban éneklő sarlatánokkal). Nem pusztán íróvá akart válni, hanem azzá, „ami azon túl következik”: nem az élet „leírására”, hanem „értelmezésére” törekedett. Nem azokhoz kívánt (és kíván) szólni, akik „búfelejtést-menekülést-vágyolgást” keresnek s várnak az irodalomtól, hanem azokhoz, „akik erőt vesznek magukon, és bölcs egykedvűségükben szembenéznek a valóval”. Számukra talán - észrevétlen - „mindennapi táplálékká válhat ez a könyv”.

A tradíció legősibb gyökereit számba véve, az író nem a görög („ismerd meg önmagad!”), nem is a kínai („valósítsd meg önmagad!”) életparancsot vallja sajátjának, hanem az indiait („felejtsd el önmagad!”); hiszen az emberi tudat csak úgy válhat a kozmikus tudat (a „dharma”) részévé, csak úgy ismerheti fel a Kháosz-mosz (Kozmosz) működési törvényeit, ha képes kikapcsolni Ego-ját, és félre tudja tenni individuális érdekeit.

A multiverzum őselvének Határ Győző a rezonancia-törvényt tekinti (az egy-fázis- ban lévő kinetikai energiák összeadódása, az ingák együtt-ingázása, a keringő kor- puszkulák együtt-pörgése). Ez az elv érvényesül a nyelv felépítésében, az ember fizo- lógiás életjelenségeiben, „a Világfáról az univerzum titkait szedegető éhségében” éppúgy, mint a Kozmosz működésében. „A bölcselet legezoterikusabb elvontságai is közel vannak a dajkadal ritmikus lüktetéséhez.” A bioszféra megtartó elve „az élettani szolidaritás”: sok milliárd sejt szimbiózisára, pontos és összehangolt együttműködésére épül az emberi szervezet és a Kozmosz Rendje. Az író az élet iránti affinitást magát is elsősorban biológiai eredetűnek tartja: az „egészség-gyönyör” (bukolikus) reflexei vezérlik és határozzák meg az emberi tapasztalatszerzés útjait. A humor (eredeti jelentésében: életnedv) átjárja az érzékelés minden csatornáját. Ifjúkorában az ún. „ta- lamusz-elméletek” csodálója volt: az „érző szervet”, „e szakadatlanul buzgó energiaforrást” tekintette pszichofiziológiai életműködésünk szervező motorjának. Később azonban felismerte az idegélettan rendkívül differenciált önszerveződési folyamatának áttételesebb voltát. „Egész testünkkel gondolkodunk”, s nem egy speciális „érző szerv” szabályozza környezetünkre adott reflexválaszainkat.

Ugyanakkor mindmáig jelentős szerepet tulajdonít mind az erotikus, mind az erre ráépülő szellemi-metafizikai élményfolyamatban a gyönyörérzetet jelző hasüregi Nap- ganglionnak, a plexus Solarisnak. Az „isten-élmény” (egyfajta Végtelenség- és Tökéletesség-érzet), az Unió Mystika, az istenséggel való egyesülés transzcendens átélése is voltaképpen részint innen ered, az Énekek Éneke boldog extázisától Avilai Szent Teréz, Szent Brigitta, Boldog Agnes és a többiek szellemi révületéig. Az erotika „formátlan ösingerületeit” általában véve is a mitikus látásmód fontos forrásának tartja: Erosz Kozmokrator, a Világteremtő Erő Uranosszal, Gaiával és Tartarosszal egyidős. A mítoszok alaphelyzetei (ideértve a keresztény misztikát is), a vallások kultikus szokásai, sőt a hominoform istenképzetek is sok tekintetben az erotikaélményben gyökereznek, - a dionüszosz-ünnepek mámorától az angyalok karának légies víziójáig.

Ezzel összefüggésben és ezt kiegészítőén az író a fototaxizmusnak tulajdonít fontos szerepet az emberi tudat differenciálódásában. Az optikus reflexív túltengése következ660