Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Kovács L. István: Sebeők János
beszél, hiszen ezáltal lmegkerülhető az egyes szám első személy hitelrontó tragédiája. Hitelesen nyilatkozni csak többes számban lehet. Ezt a politikusok is nagyon jól tudják, s vissza is élnek vele, amikor a nép nevében lépnek fel. A próféták is sokszor így tesznek valamely isten vagy felsőbb hatalom nevében riogatva. Olykor magam is a bioszféra nevében nyilatkozom, arra azonban mindig ügyelek, hogy ez ne fajuljon valamiféle ökoreligiosus-médium tudattá, hanem csupán annak a jelképe legyen, hogy emberi eszközökkel egy nem emberszabású és nem emberben való gondolkodást próbálok megtestesíteni. Ha tehát Ön és az olvasók felhatalmaznak arra, hogy egy augustinusi önvallomás erejéig kivonjam magam az öncenzúra törvényei alól, akkor valamivel konkrétabb választ adhatok. MINDENTUDÓ ELMÉLET? — Remélem, utólag nem köveznek meg amiatt, hogy esetlegesen túl messzire merészkedtem, mindenesetre a téma érdekessége folytán feljogosítva érzem magam arra, hogy a felhatalmazást megadjam. Mi hát elképzelésének lényege?- Ahhoz az emberhez kell kapcsolódnom, akinek a nevét a Playboy olvasói már jól ismerhetik, jelesül Hawkinghoz. Ő és Atkins, továbbá a napjainkban meghatározó kozmológusok közül sokan úgy vélik, hogy a fizikai alapkutatás elérkezett egy olyan kritikus határ közelébe, ahol az emberi ismeretek extenzív értelemben véve lezárhatók. Ahogyan nem lehet új elmélettel előrukkolni a Föld alakjára vonaktozóan, mert tudjuk, hogy gömb alakú, s amiként extenzív módon a földrajztudományok is lezárultak akkor, amikor beláttuk bolygónk teületét, ugyanígy elképzelhető az is, hogy extenzív értelemben az anyag alapvető kölcsönhatásaira és építőköveire vonatkozó ismeretek is lezár - hatóak. „Theories Of Everything”-nek, azaz mindentudó elméleteknek nevezi a szakzsargon ezeket az elképzeléseket. A mai fizikai közgondolkodásban a szupergravitáció és a szuperhur elméletek a nagy egyesítésen túlmutató kvantumgravitációs egyesítés igényével lépnek fel. Az akadémikusán elfogadott természettudomány egyik nem elhanyagolható vonulata - s akkor még nem beszéltünk a parapszichológiáról vagy az egyéb „áltudományok”-ról - úgy ítéli meg, hogy az emberi tudás befejezhető.-És Ön volna az, aki hefejezné?- Nézze, a természettudományos intuíció nem egyéb, mint egy istenáldotta lottójáték, ahol az a tét, hogy a gondolkodó eltalálja-e miképpen működik a természet. Ha igen, akkor nyert, s övé a főnyeremény, ha nem, akkor veszített. Önkritikus, ugyanakkor önhitt módon a következőt tudom tehát állítani: ha az, amilyennek a természetet most látom, igaz, akkor az emberi tudás befejeződött, s egy olyan, minden eddiginél tudat- formálóbb és tudatrendítőbb paradigmaváltás előtt állunk, amely anélkül rendezi át az emberi kultúrkincs egészét a művészettől a természettudományig bezárólag, hogy bármit is agresszív módon cáfolna. Az elmélet fundamentumai kísérleti úton bizo- nyíthatőak, illetve elvethetők, ennélfogva korántsem biztos, hogy igazam van. Nem hiszem tehát, hogy Isten vagy a zöld emberkék az agyamba plántálták volna a mindentudás kulcsát. De ettől az más úton még oda kerülhetett. Meglehet, hogy a kozmosz „kulcsos gyereke” vagyok. S meglehet, hogy az ajtó örökre zárva marad előttem is. — A kiszivárogtatott hírek szerint egy nagyenciklopédia keretében kívánja összefoglalni a saját maga által kidolgozott, illetve felismert természettudományos összefüggéseket. Milyennek álmodta meg ezt a hatalmas művet?- Az első kötetben a rendszer lineáris tárgyalására kerül sor, míg a másodikban egyrészt az elmélet által teremtett szakszavak, másrészt a lényegre vonatkozó fogalmak 642
