Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Kovács L. István: Sebeők János
KOVÁCS L. ISTVÁN Sebeők János (ŐSZINTE BESZÉLGETÉS AGGLEGÉNYSÉGRÖL, A CSALÁDALAPÍTÁS HAMIS ILLÚZIÓJÁRÓL, IDEGBAJOKRÓL, A KÖRNYZET „KIZSÁKMÁNYOLÁSÁRÓL”, IRODALOMRÓL, AZ EMBERI GÉNIUSZRÓL ÉS EGY NAGYENCIKLOPÉDIÁRÓL) Sebeők János író nevét és jellegzetes alakját mintegy öt esztendővel ezelőtt ismerhette meg a szélesebb közvélemény, amikor önnön, s meglehetősen sajátos hangvételű tolmácsolásában részleteket olvasott fel az idő tájt mejelent Médium című regényéből a televízió kulturális magazinjában. Közszereplései azóta is sokakat irritálnak, azt azonban a legtöbben elismerik, hogy az általa közvetíteni szándékozott gondolatok legalábbis megfontolásra érdemesek. Négyévesen már meséket diktált édesanyjának, s még nem egészen tízesztendős, amikor első versét publikálja. 1974-ben elnyeri az országos diákköltő pályázat egyik első díját. Felnőtt fejjel 1976-ban jelenik meg első kisregénye, Sárkányviadal című regénye pedig 1980-ban lát napvilágot. Kerek nyolc esztendőn keresztül dolgozik következő munkáján, a Médiumon, A lázadó bioszféra, avagy Az ötödik égtáj könyvére pedig három évet szentel. A közelmúltban jelent meg legújabb regénye, Hisztériumjá- ték címmel. Sebeők Jánost korunk legeredetibb írói között tartják számon. Kora gyerekkorától fogva rajong a természetért. A környezet iránt érzett rendíthetetlen szeretete időközben olyan erőssé vált, hogy 1990-ben Voks Humana Mozgalom - Bioszféra Párt elnevezéssel önálló politikai szervezetet hívott életre. Nyilvános demonstrációi alkalmával - például az Állatkert párducketrecébe zártan vagy a Liszt Ferenc téren felállított homokórában ücsörögve - felemelte szavát a bioszféra „kizsákmányolása” ellen. Az elkövetkező időszakban pedig olyan átfogó, egyetemes jellegű mű, egy nagyenciklopédia megalkotására készül, amely a benne foglalt újszerű természettudományos összefüggések révén teljessé tehetné a mind a mai napig seregnyi fehér folttal tarkított emberi tudást. Az alábbiakban azt kíséreltem meg bemutatni, hogy miként jutott el idáig ez az aszténiás alkatú, vastagkeretes szemüveget viselő fiatalember, aki úgy döntött, hogy céljai megvalósítása érdekében teljes aszkézisban, feleség és gyermek nélkül éli le az életét. Sebeők Jánoshoz fűződő kapcsolatomról: Emlékszem, még a rendszerváltást megelőző hónapokban baráti körben egyszer szóba került Sebeők személye. Olyan jelenség volt ő - a szó jó és rossz értelmében véve egyaránt -, akire nem lehetett nem felfigyelni. Akinek láttán és megnyilatkozásai hallatán az ember önkéntelenül is felkapja a fejét. Arról beszélt, hogy Amazóniában pusztulnak az esőerdők, s ez a folyamat negatív előjelű klimatikus változásokat idéz elő bolygónkon. Egyik barátom erre azt mondta, hogy most annyi a gond és a baj, s a legtöbben örülnek, ha egyáltalán felszínen tudnak maradni, hogy ilyen „távlati” dolgokkal nem érdemes foglalkozni. Ennek az érvelésnek az álracionalitása akkor meglehetősen felbosszantott, s arra késztetett, hogy fokozottan nyomon kövessem Sebeők János tevékenységét. Azóta többször készítettünk interjút; irodalomról, környezetvédelemről, de még az ufókról is beszélgettünk. S most újra itt ülünk a szokott helyen, a Volga Szálló pezs- göbárjában. Sebeők hosszan vall erős elhivatottságáról, s olyan dolgokról, amelyekről még soha senkinek nem beszélt. Mint mindig, ezúttal is precízen és a rá jellemző módon rendkívül 632
