Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Kovács L. István: Sebeők János

választékosán fogalmaz. Mondatai azonnal nyomdaképesek, ami nem is csoda, ha tudjuk, hogy első regényét úgy készítette, hogy magnóra mondta a szövegét. S az újságírás világa sem áll tőle távol, hiszen a Hisztériumjáték java részét például képzeletbeli újságcikkek teszik ki.- Beszélgetésünket kezdjük talán a külsővel, amely mint tudjuk, mindig a belső tulajdonságok egyfajta leképeződése. Akik személyesen ismerik Ont, azok tudják, hogy a 15-20 éves darabok sem ritkák „ruhakollekciójában”. Ezt sokan úgy interpretálnák, hogy „nem sokat ad magára”. Mit jelent Sebeők János számára az öltözködés'?- A ruházkodás mikéntje számomra tagadólagos értelemben számít alapvetőnek: nem az a fontos, hogy milyen ruhát viselek, hanem az, hogy mit nem veszek fel. Ez a fajta „negatív öltözködés” meghatározó filozófiai értékrendként van jelen az életemben. Semmi szín alatt nem vagyok hajlandó magamra ölteni például edzőcipőt, farmernadrágot és kívülhordós inget, illetve tarisznyát vagy hátizsákot hordani magammal. De ugyanígy viszonyulok azokhoz a ruházati cikkekhez is, amelyek bármely cég emblémájával vannak díszítve, többek között a pólókhoz. Azokat a ruhadarabokat, amelyeket a köznyelv menő „szerkódként, „cucc”-ként vagy éppen „szerelés”-ként aposztrofál, én messze elkerülöm. Nem hódolok be a laza, lezser elegancia előtt. Ruházatomban nem vagyok hajlandó továbbá az áttételesen erőszakra utaló jegyeket sem megjeleníteni: nem hordok például bőrdzsekit. Ugyanígy elzárkózom a fiatal üzletemberekre jellemző szolid és markáns, de egyben agresszív Denim-jellegű eleganciától is. A sportos image is tabu számomra.-Ruházatának egyes darabjaiból ítélve, már régebb óta tarthatja magát ehhez az elvhez...- Egészen pontosan azóta, amióta a gimnáziumtól, illetve az iskolarendszertől visszakaptam személyes szabadságomat és nem vagyok többé rákényszerítve arra, hogy alkalmazkodjam a kortársak ízlésvilágához. Ez a privát COCOM-lista lázadást jelent a beatnemzedék által nemzetközi normává tett lazaság és lezserség ellen. Ha egy menő szerkó vagy a sarki koldus „kutyacsibészeltető” öltönye között kell választanom, akkor az utóbbi mellett döntenék.

EGY KORAVÉN AGGLEGÉNY

— S miért ez a fajta anti-lázadás az öltözködés terén?- Az élethez való hozzáállást tekintve kemény, konzervatív beállítottságú ember vagyok. Öltözködésem is „erről szól”. Rendkívül nehéz persze a helyzetem, mert az a paradox értékrend, ami jellemző a magánéletemre (azért paradox, mert a magánéletben konzervatívnak vallom ugyan magam, alkotói tevékenységemben viszont posztmodernnek), nem rendelkezik kidolgozott sémákkal. Ennek az öltözködési stílusnak ma nincs divatja, ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy divatjamúlt lenne. Egyfelől kortalan, másfelől mégsem törhet ki a korból, hisz bizonyos formákhoz alkalmazkodnom kell. Mindazonáltal nem lehetek szürke, mert miképp is lehetne jellegtelen az az ember, aki párducketrecbe záratja magát, s akitől sokak szerint a polgárpukkasztás sem áll távol. Ha komolyan venném az önmegvalósítás divatkreátori, modelleken keresztüli formáját, akkor volna min töprengenem. Egyébiránt elképzelhető, hogy az életemben később adódik olyan szakasz, amikor ez elkerülhetetlenné válik. Ne feledje: a csuha, a talár és a reverenda is ruha. S nekem fel kell nőnöm a saját reverendámig.

633