Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között

Másik hajdani erősség a közelben: Németújvár. A 16. század végén felállított nyomdája előbbre vitte az egész magyar művelődést.- Németújvár? - kérdez vissza egy idősebb alsóőri magyar. - Ilyen helység nincs Burgenlandban!- Güssing - mondom a német nevét. Erre nagyot bólint, igen, az van, közel ide, a szomszédos Bezirkben, vagyis járásban.

Bocskai? Rákóczi? Vak Bottyán? Nevükre nem gyullad ki fény a szemekben. Pedig a határvédő nyugati székelyek hajdanában minden magyar harci riadóra azonnal válaszoltak. Bocskai István hajdúival együtt riasztgat- ták a császáriakat. Itt is kibontották II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának zászlaját. Bottyán János kuruc generális 1705-ben a Dunántúlt megtisztította a császári katonáktól. Semmi nyoma a népi emlékezetben. Napóleon francia császár is csak a tankönyvekből ismerősük, pedig katonái 1809-ben az őrségi falvakat is végigfosztogatták.

Napóleon! Székely emlékeimmel most érzékelem, hogy azért mégiscsak nagy a földrajzi távolság a Székelyföld és az Őrség között. Történelmi víziómban a franciák császára mindig valahol nagyon messze esett tőlünk, s lám, az a messzeség itt volt, az Őrségben. Hány száz kilométer a távolság mondjuk Csík vármegye és Alsóőr között? Emlékszem egy éjszakai vonatozásra a csíki medencében 1945 elején. A kupéban egy öregedő író és tanár, Antal Áron — túl járt a hatvanon - az őrségi székelyekről beszélt nekem. Szenvedélyesen érdeklődött a székely múlt iránt, tanulmányokat adott ki még a történelmi Magyarország időszámítása alatt, 1914-ben Csík vármegye történetéről. írásaiban először jelenik meg a havasi székely, Uz Bence, akiről majd Nyíró József ír nagy sikerű regényt. Antal Áron nem sokkal előbb nyugati magyar tájakról érkezett haza, úgy emlékszem, járt az Őrségben is, friss volt benne az élmény.- Tudja barátom, rövid a népi emlékezet. Ködössé válik minden... Az Őrségben nem hittek nekem, mikor azt bizonygattam, hogy még a 14. században is idejöttek a székelyek asszonyért, lóháton. Pedig már három vagy négy évszázada elszakadt akkor egymástól a székelyek keleti és nyugati ága.

Igazi híd a két székely raj között, idők szakadékai fölött, a nyelv, a tájszólás megőrzött ízei. Mikor először jártam Szombathelyen és eligazítást keresve megszólítottam egy falusi küllemű, idősebb férfit, olyan „székelyesen” válaszolt, mintha Sepsiszentgyörgyön lettem volna.- Maga őrségi, bátyámuram?- Eleddig az lennék, de ezt honnan tudja? Most lát először.

Dél-Burgenlandban egy kicsinyke patak fölött haladunk át. Magyar neve:

Csík. A másik pataké: Szék. Szeres települési rendszer volt itt is, mint a Székelyfóldön. Imre Samu nyelvész, Felsőőr szülötte könyvekben dolgozta fel az itt beszélt magyar nyelvjárás sajátosságait: A felsőőri földművelés, Debrecen, 1941, A felsőőri nyelvjárás, Budapest, 1971. Székely „eredetre” vall jó néhány dűlőnév. Családnevek, amelyek ma is megtalálhatók az Őrségben, a megfogyatkozott magyarság körében és a Székelyfóldön: Adorján, Balikó, Balázs, Benkő, Farkas, Gál, Imre, Pongrácz, Osvát, Szabó, Zámbó.

Két történelmi eseményt tartott meg jó emlékezetében az őrségi népi tudat.

Felsőőr magyar lakói úgy érzik, hogy nekik is van annyi közük a 48-as

607