Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Hatás Győző: Életút 3.
utasít és tartja a vonalat, kezdő író csak ügynökön keresztül környékezheti meg a kiadót. Volt is jó ügynökünk, aki három-négy kiadónál próbálkozott a szinopszissal és a próbafejezettel; ám a reakció szóról szóra ugyanaz volt. KL Éspedig? A regény valószínűleg olvasmányos, jó, profi munka; de iszonyúan kontinentális és épp olyannyira nem-angol, olyannyira (pejorative) európai jellegénél fogva, csak taszítaná olvasótáborunkat. Az angol olvasót kínosan érintik az ilyen sikamlós részletek, a női szépség részletezése-piszkálgatása... KL Milyen részletek? Például...?! Adjak szövegpróbát belőle, hogy az angol lektorok 1957-ben mitől borzadoz- tak? Az ANIBEL elején felsorolást olvashatsz arról, hogy mi az, ami az egy- szerűen-csak-szép nőt felejthetetlenné - szférája bűvöletét egyetemes érvényűvé teszi. Amilyenek: „szerelemgödröcske / összenőtt torzonborz szemöldök (»boszorkányjel«) / meglepetésszerűen átszellemttő, szépségfokozó mosoly (»üdvmosoly«) / gunyorosan ingerlő szájszöglet (»zablácska«) / mosolyközeiben majomizmocska (szájkörítő izmok orrszögleti tartószalagjainak pajzán dudorisága) / mindig-nedves-fé- nyes - mosolygáskor elnégyszögletesedő ajak (»csábszáj«. Már magában ilyen, pirosítót arisztokratikusan nem használ) / megejtő ajaknyiladozás, hibátlan foglapátocskák bizarr előállása (»nyulacska / alig-mosoly - ajkbiggyesztve akkor is, amikor eszeágában sincs (»selyma«) / bársonypihék a felsőajkon és a fül körül (»piherét«) / óriássörény (»piece unique«) / uralkodónői homlok / belső kancsalság ...” Stb. stb. Az ügynököt az egyik kiadóhoz elkísértem és tanúja voltam, ahogy — szinte visszafogott dühvei — a lektornő a fejéhez vagdossa kifogásait (nem sejtve, hogy kísérője maga az író:)- Hát mit képzel az az író úr?! Melyik nőolvasó szereti, hogy hozzányúl- káljanak, megtorkolásszák, végigmásszanak a fülén, a nyakán? Hogy ez a hülye nő pirosítót nem használ?! Hát hülye, hát használjon! Ne hozzon nekünk ilyen égetnivaló kontinentális ízlésű regényeket, Hillary, nézze, olvassa végig: harminc sor indiszkréció! Az ilyet kínos olvasni egy nőnek: it’s SO embarrassing! Még nagyon sokszor kaptam ilyen és hasonló leckét abból, hogy Anglia- nem a kontinens. Mi egyebet tehettem, visszatakarodtam és írtam a magam verseit-cikkeit a Magyar Szónak, a magam égetnivaló európai mentalitásával, és tovább fordítottam Orwell soványka meséjét, az ÁLLATFARMOT, amelynek vékonypénzű tanulságainál az a tizenéves pesti srác, aki 56-ban benzinesüveget vágott a szovjet tank hernyőtalpa alá, sokkal-de-sokkal többet tudott - a szovjet paradicsom gyalázatosságairól. Hanem egyszer ez is véget ért s ennek is megvolt a szükségképpen elegendő oka. Ne engem vádolj érte, hogy úgy állítom be itt Szabó Zoltánt, mint holmi rontópált: én csak visszhangzom azt, ami akkoriban az irodalmi emigrációban körbejárt, mint szólásmondás s igaz vagy hamis voltát nem firtatom: „ahova Szabó Zoltán a lábát beteszi, hogy szanálja a lapot - annak a lapnak befellegzett”. Vagyis: a londoni dzsungeltávíró szerint Szabó Zoltán afféle „halálmadár” volt KL Álljon meg a menet. Ismerted? 588
