Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Hatás Győző: Életút 3.
közepéig, és Ulsterben* még ma is hallhatod a protestánsok szájából, ahogy a Vatikánban székelő Kulcsost „Antikrisztusnak” aposztrofálják. Mindez nagyjából a múlté, de a katolikusok a hívek 10%-a és a társadalom szegényebb fele - ezért próbálják templomépítkezéseikkel mindig túlszárnyalni az anglikánokat s azért van annyi félbemaradt csuda-templomuk, mert elfogy a pénz - meg hogy a Felsőházban mindmáig csak négy katolikus lord van. Nos, ezek egyike volt az áldozatos lelkű Lord Furness: kétszer is láttuk, először, amikor minden bejelentés nélkül csak úgy „beugrott” s mi épp otthon voltunk. Fiatalos, pirospozsgás, fürge mozgású, negyven körüli: nevetgélt, parolázott, el-elbeszélgetett az angolul tudókkal - bár azokkal is jobbára csak a tolmácson keresztül, mert a lengyel gondnok bácsi erősen vigyázott rá s szinte kisajátította, mint akinek ügyelnie kell rá, hogy a maga apró takargatnivalója ki ne tudódjon. Csak úgy fesztelenül, ahogy ott megállt az alagsori nagy előtérben, míg pártfogoltjai kört fogtak körülötte, ugyanazt mondta el keresetlen szavakkal, amit fél évvel később megismételt: a máltaiak célja, hogy két-három évre levegyék az élet gondja-terhét a vállunkról. Dolgozzunk, keressünk, takarékoskodjunk s amit félreteszünk, abból már letemetjük a foglalót a házra s innen már mindjárt családi házba költözhetünk. Kertes családi álomház jelzálogkölcsönre: minden angol álma; de nekünk nem kell gürcölni érte s tíz évig várni rá - mi innen egyenesen beleköltözhetünk. KL És ti? Mit szóltatok hozzá?! Elérzékenyültünk. Az asszonyok elrítták magukat. Nem mertünk hinni a szerencsénknek. Ilogy így magához vonjon a szeretet ölelő karja, így ajná- rozzon és éppen minket! Lord Furness a mi szemünkben csak épp hogy nem a vízen járt. Indulóban megéljeneztük s utána szétszéledtünk a szobákba, mindenki mindenkit ismert-tegezett-szeretett, forró tea és szendvicsek mellett meséltük egymásnak zsenge kalandjainkat. Bárcsak ne lenne ilyen foszlányos az emlékezetem s az is, ne hagyna el! — hogy egyenként felvonultathatnám sorstársainkat. Szegedi Ernő, a félkarú szobrász, a feleségével; Kurt Zierer, az osztrák származású üzleti zseni, bájos nejével; a Haraszti házaspár, Tamás és Éva meg a többiek, akik szólóban özönlöttek világgá a Honból. A formás Ziererné nemcsak Jó kiállásáról” volt híres, hanem kézügyességéről is: már elsőre bevágódott a londoni milliomosok áruházába és fodros-bojtos, rakottas selyem lámpaernyőket szállított a lámpaosztálynak; a szobrásznak is volt már portrémegrendelése nem is egy; H. Tamás, angol tudományával azon nyomban elszegődött Tarnócára bojtárnak - a szomszédos hirdetőirodában, reklámszöveg-írónak KL Az meg miféle foglalkozás? Óriási! Magas fizetés, a jó reklámötletet külön premizálják! Szójátékos versikékkel kell meggyőzni a háziasszonyokat a mosópor, az arcápoló kenőcs, a lábszárszőrtelenítő villanyborotva felsőbbrendűségéről; néha meg új árucikkeknek, kencének-gyógygezemicének hangzatos nevet kell találni. Valaha nálunk is volt, a nyugdíjas görög-latin szakos tanároknak az volt a mellék- keresete, hogy a gyógyszergyáraknak varázslatosan hangzó névvel látták el aszpirinjaikat. Annak idején (tán említettem is már) Vajda Endre is faragott * Észak-írországban. 581
