Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Takáts Gyula: Az igazi poézis keresése Berzsenyi-Hölderlin-Kazinczy-párhuzamok

táj- így ragyog klasszikus metrumokban, a Berzsenyi-műben, valósággá és magyar reménnyé a bölderlini Heliosz-vízió és hüperióni világ.

Hogy vérrel ázott századaink nyomán A szent pálma arany bimbai nyíljanak,

E kis magyar Weimar öléből Lássa hazánk kiderülni napját.

Ebből folyóan végső feladat, Hölderlin szavával „az emberi nem kiművelése”. Berzsenyi szavával pedig „a hasznos széppel” a nemzetteremtés. Újjászületett erényekkel a rossz égöv alatt egy „romlásnak indult hajdan erős” nemzet boldog jövőbe indítása.

Berzsenyi a Festetics Helikon fényében erre keresi a teret, és remélve teremti a reális szép világot. Keresi a kiutat, mert mocsárba fojtja a kor és a magány. Űzi a dicsőségvágy, és keresi, mert gondolatvilágával kilóg az osztályából is. Keresi, mert nincs harmónia a valóság és az ideál, az élet és az eszmény között. És a műveik közben versben kikristályosodnak, de Hölderlin és Berzsenyi is érzi, hogy művük hiábavaló prófétálás. A magyar költő még hívei között is olyan remete, aki szép ménese és zsongó méhei és nyájai között is elfojtott tettvágy csupán. Egész lényük tele segítő kézre vágyással. Byron a vers mellett e vágyakat ki is élhette és Széchenyi is. De Berzsenyi úgy érzi, hogy Niklán mintha egyre jobban csak a lefojtott vágyú, romantikus-realista maradna. Egy se nyugati, se keleti mezei életforma közé szorult magyar költő. A keserűség vadul szakad rá:

Álmaim tűnnek, leesik szememről A csalárd fátyol, s az aranyvilágnak Rózsaberkéből sivatag vadon kél

Zordon időkkel...

A barátaitól meg nem értett Hölderlin is írhatta vola e sorokat, melyeket a barátaitól még meg is támadott Berzsenyi írt, lemondó sóhajjal a Barátaimhoz versében:

Látja, és keblét szomorún bezárja,

Nem szeret semmit, de nem is gyűlölhet;

Szíve óhajt még, de üres vadonban Hal ki nyögése.

Hölderlin ekkor már a tübingeni kis toronyban énekelget. 0 pedig a somogyi berekben egyre csak makacsabban készül Harmónia segítségével a maga mentségére és a földi magyar boldogabb-világ megtalálására. Egyre több „fekete órával” a lelkében és egyre mélyebb, Kazinczy, Kölcsey ejtette sebekkel a szívében.

Berzsenyi 1816-ig, tehát versgyűjteményének második kiadásáig, a maga mentségére igyekezett megteremteni ezt a magyar-görög költői világot. A szíve és természete szerinti művet, melynek a líra és az élet összehangzó harmóniáját és lényegét kellett volna sugároznia. Egy életstílust és költői remeklést hozott létre, melyet azonban a sors nem engedett kiteljesülni. Épp fólra388