Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Kaba Ákos: Az őskrónika és Anonymus koratörténete

Ezt az eseményt ugyanis a hitvalló Theophanes beszéli el. Krobatos fiai közül Asparuch átkelt a Dunán, és meghódította a mai Bulgáriát. Saparukból keletkezett Asparuch pedig a szabirok görög füllel közvetített neve. A szabirok 650-663 között kiváltak a rokon törzsek szövetségéből, és meghódították Bulgáriát. Ott száz évig uralkodtak. Isperik, majd Tervei és az utolsó fejedelem Sevar vezetésével. Feltűnő, az Isperik és Sevar nevek egyezése a szabirral, valamint Tervei és Árpád unokája Tevel nevének azonossága. De a két elbeszélés ezenkívül is mutat egyező vonásokat. Theophanes említi Asparuch és Kotragos, Anonymus pedig Zoard és Kadosa testvéreket. Asparuch és Zoard a szabir, Kotragos és Kadosa a kutugur-kabar megfelelője. Mindkét esetben az egyik testvér, Asparuch és Zoard Bulgáriát hódítja meg. Az elmondottak alapján a két történet azonosságához alig férhet kétség.

Ezenkívül egy görög forrásból töredékesen megmaradt bolgár fejedelemnévsor is utal arra, hogy az öt borotvált fejű (valódi bolgár) uralkodó után, 650 körül jött Isperik a Duna déli oldalára. Feltevésünket, megerősíthetjük még régészeti bizonyítékkal is. A szabir hódítást Bulgáriában perdöntőén alátámasztják az Iakimovo mellett feltárt sírok palmettás díszítésű mellékletei. Ezek a leletek egyben tárgyi bizonyítékul is szolgálnak a szabir—magyar etnogenezisre.

Megjegyzésünk a fentiekhez még, hogy Kuber (Kabar) harccal történő kiválása az avar szövetségből ugyanebben az időben történt, tehát a Kuber-Kadosa azonosság is valószínűsíthető.

Összegezve koratörténetünk időrendjét; az Öskrónika két bejövetelt rögzít. Első az Eatar (Kattar) fejedelem vezette foglalás 373-ban, a második a visszajövetel 677-ben. Ezután történt az Árpáddal kezdődő vezérnévsor fölsorolása, melyben honfoglalása időpont megjelölése nélkül van említve. Utalás volt még az avarok bejövetelére az ,Jityla halála után 104 évvel” megjegyzéssel, ami egyben Attila halálának (454) évszámára is utal. Anonymus látva, hogy az Árpád-honfoglalás története nincs bővebben elbeszélve az Öskrónikában, ő ezt a hiányt pótolta, amikor megírta a honfoglalás történetét az akkor még elérhető és általa összegyűjtött töredékek alapján. Legtöbbet a regösök énekéből hámozott ki, s azért keverednek nála is a későbbi foglalások eseményei. A legnagyobb érdeme mégis, hogy Zoard és a soba-moger nevekkel nemcsak megőrizte a szabir-magyar, de Kadosa nevével a kutogur-kabar törzsszövetségek emlékét, és balkáni hódításaikat.

Mindenesetre az évszámok és a 2000-es törzsszervezet hagyománya önmagukban is fényesen bizonyítják, hogy az Öskrónika csak az onugor-hungár hagyományokra épült, Anonymus pedig ennek kiegészítéseként, mint megánkrónikát írta meg Árpád népének honfoglalását.

Befejezésül összefoglaljuk fejtegetéseink eredményeit. Nyelvrokonságunk egyedülálló, de bármilyen nagyra értékeljük is, nagyon távoli ahhoz, hogy régmúltunk kutatásában felhasználható legyen. Krónikáink koratörténetét cáfoló érvek közül pedig, az újabb kutatások tükrében, egy sem bizonyult megalapozottnak. Az Őskrónika és Anonymus szövegének összehasonlító vizsgálata viszont kétséget kizáróan megerősítette, hogy a koratörténeteik mély gyökerű, eredeti hagyományt tükröznek, melyek maradéktalanul egyeztethetők a bizánci forrásokkal. Sőt ennél többet is nyújtanak, mert a két krónikában határozottan körvonalazódik a szabir-magyar, onugor-hungar, valamint kutugor-kabar testvértörzsszövetségek szoros kapcsolata és történelmi szerepe. Az Öskrónika, ha nagyvonalakban is, de a 4. századtól folymatosan rögzítette a Kárpát-medencével kapcsolatos legfontosabb történelmi eseményeket, s ebből még az avarok sem maradtak ki. A 955. év utáni uralomváltást pedig nemcsak a Képes Krónika időrendje, hanem a régészeti leletek is minden kétséget kizáróan megerősítik. A korabeli sírokban ugyanis a szablyák eltűnésével újra a kétélű onugor kardok jelennek meg.

A forráskritika eddig koratörténetünk elemzésekor az ocsúval együtt kidobta a tiszta búzát is. Szemelvényeink alapján aligha kétséges, hogy krónikáinkban jócskán található tiszta búza, csak azt az északi származásunk előítélete nélkül kell válogatni.

362