Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Körmendi Lajos: Magánkrónikák
Mama Közeledett a háború vége. Körüljárták a falut, hogy ki tartja magát magyarnak, ki tartja magát németnek? Az anyja már nem élt, így az apját először nem vitték el. Egyébként is magyarnak vallotta magát. A gyerekek kicsik voltak, a nagylány is csak tizenkét esztendős. Az apját nemzetőrnek vették be, ők intézték a kitelepítéseket. Segédkezett későbbi veje családjának elvitelében is. Nem tehetett mást. Ok még nem kerültek sorra, így rokonokat fogadtak be. Akiket elvittek, hozzájuk vitték az értékeiket. Megőrzésre. Negyvenhétben jöttek a hírek, hogy őket is elviszik. Most ők vitték az értékeiket ismerősökhöz. Elvitték a parádés szoba ágyneműjét, tíz mázsa búzát, egyebeket. Mire értük mentek, már nem voltak otthon. Elbújtak a szomszédban, a szalma alá. Rudakra ponyvát tettek, arra rakták a szalmát: belül üres volt a kazal. Lezárták a házukat. Később kiszöktek a pincébe, a présházban laktak. Hetek múlva megszűnt a kitelepítés, akkor előbújtak. A szomszédba beengedték őket. A hátsó konyhába. Utána rokonoknál laktak, hol itt, holt ott. Egy konyhában két család lakott két ágyon. Negyvenkilencben a nagylány Bajára ment szolgálni, egy szállodába. Takarított. Ötkor kellett kelni, sokszor csak este tízkor került ágyba. Cselédszobában aludt. Félt a szellemektől. Innen egy pékhez szegődött. Egy év után hazament, a gazdaságba került, tanyára. Hatan háltak egy szobában. Hat lány. Aratáskor háromkor keltek, verték a markot. Tíztől háromig pihentek a nagy melegben, utána este tízig dolgoztak. Néhány év múlva tüdőbeteg lett. Kórházba került, de a saját felelősségére hazament. Férjhez ment. Terhes lett. Szülés után két héttel már rettenetesen köhögött. 1956-ban ismét kórházba került. Honvágya volt. Az anyósa nevelte a gyerekeket kétéves koráig. A forradalom alatt az apja ment a régi házához, el akarta zavarni az ott lakó telepest. A megtorláskor agyonverték ezért. A lányát nem engedték ki a kórházból a temetésre. Amikor hónapok múlva hazakerült, saját pohara, saját kanala volt. Csak ő használhatta. Csak könnyű munkát végezhetett. Leginkább otthon tett-vett. Időnként bekerült a kórházba a tüdejével, egyszer még operálták is. Teltek az évek, évtizedek. A fia megnősült, hamarosan megszületett az utód. Fiú. Eleven gyerek lett. Mindig bújt volna a nagyanyjához, akit imádott, becézgetett, de az asszony mindig eltolta magától. Csak a gyerek homlokát puszilta meg. Meg ne fertőzze. Mama, hát nem szeretsz? - kérdezte a kisfiú. Nem tudta, miért sír a nagyanyja. 30
