Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Kaba Ákos: Az őskrónika és Anonymus koratörténete

érintette a magyar föpapok jövedelmét. Érthető tehát Anonymus szenvedélyes kifaka- dása: „És joggal mondhatták Pannónia földjéről, hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból”. Ez a méltatlankodás tulajdonképpen III. Béla és fia, Imre király politikájának a bírálata is volt. Ezért kellett takarnia óvatosságból barátja és saját nevét is.

Ebben az időben, 1200 táján volt Piere Vidal, a híres francia trubadúr Imre király udvarában. Kivételezett helyzetét hálás sorai élénken tükrözik: „... életem megmentése végett Magyarországba mentem a jó Imre királyhoz ... és neki nagy becsülése lesz, ha én szolgálatában állok; mert én hangoztathatom az ő dicséretét és terjeszthetem hírnevét az egész világon, jobban mint bárki más a föld kerekségén”.

Vidal szerzeményének tartjuk a középkor egyik népszerű lovagtörténetét, a Nagylábú (előkelő) Berta, vagy Berta of Hungary-t. Bár az 1270. év táján író belga Adanes Li Rois szerzeményeként maradt fenn, de ez alig képzelhető el, mert Konstancia is szereplője a történetnek, tehát csak oly valaki írhatta, aki Imre udvarában is megfordult. Ennek a költeménynek népmeséi magja „A táltos kanca és a libapásztor leány" még élő történet volt 1943-ban Csíkszentdomonkoson. Ez a téma megérdemelne egy disszertációt.

Anonymus írása meglepő tájékozottságot árul el Magyarország földrajzáról, Athila városát, Budát és környékét, Nyitra és vidékét jól ismeri, de legrészletesebben mégis Erdély, Nyírség és az Abák földjéről beszél. A bővebb krónikáinkkal ellentétben különös kegyelettel emlékezik meg Aba Sámuelről, mely valószínű a magyarok és a kabarok szoros testvéri kapcsolatára vezethető vissza. Jól tájékozott, hogy Előd nem Almos, hanem Szabolcs, tehát a Csákok őse volt. Beszámol Árpád fia, Zoltának a bihari kazár fejedelem Mén-Marót leányával kötött házasságáról. Ezt az epizódot különben „A fekete király és a vén szolga” című népmese is megőrizte. Ismeri továbbá a Kórógy és a Körös vize közti térségben történt székely csatlakozást.

De elég ennyi is a nyomravezető részletekből, mert az elmondottak alapján is kétségtelen, hogy Kelet-Magyarországról ilyen helyi vonatkozású ismeretekkel más, mint egy erdélyi főpap alig jöhet számításba. Újabban ifj. Horváth János is a Felső-Ti- sza vidéket és Erdélyt jelölte Anonymus szűkebb hazájának.

Az erdélyi főpap szerzőségét még az eddig felsoroltaknál is nyomatékosabb érvekkel lehet alátámasztani. III. Béla 1190 körül alapítja a szebeni prépostságot. A prépost saját területén kívül, egész Erdély területén szedett tizedet a teutonoktól (németek). Ez ellen az akkori püspök, Adorján keményen harcolt. Míg 1198-ban a pápa Adorján javára döntött. A Kolozsmonostori bencés apátság (1192) alapításával, ugyancsak III. Bélától, az erdélyi püspök számára azonban betelt a pohár. A király halála (1196) után karddal szerezte meg az apátságot, amelyet később a pápa parancsára vissza kellett adnia. Ezért a pápa és a bencés apátság bosszantására a rokon Gyerő nemzetségnek kolostort alapított, Gyerőmonostor névvel. A fentiek alapján nem hisszük, sok kétség fér ahhoz, hogy az elszánt és harcos erdélyi püspök, valamint a rómaiak (franciák) ellen keserűen kifakadó Anonymus, egy és ugyanazon személy.

Ezért tartjuk a Sebestyén Gyula kutatásaiból kikövetkeztetett Adorján erdélyi püspököt a Gesta legvalószínűbb szerzőjének.

*

Krónikáinkat tekintve öt jól elkülöníthető típust lehet megkülönböztetni. Az Oskrónika folytatása az ún. bővebb krónikák, — ide tartozik a Képes Krónika, valamint a Budai Krónika és családja. Az őskrónikából kivonatolt Kézai, és kiegészítette függelékkel. Az előbbi csoportba tartozik, de bővebb őstörténetet leíró, a nemrég Blaskovics József prágai turkológus által engedély nélkül lefordított Tarihi Üngürüsz is. Ezektől elkülönül Anonymus írása, mert ő barátjának csak az Árpád népe honfoglalását beszéli el.

358