Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Kaba Ákos: Az őskrónika és Anonymus koratörténete
évvel ezelőtt került elő a bécsi udvari levéltárból. Azóta már kis könyvtárra valót írtak titokzatos személyéről, de a mai napig nem kerültünk közelebb egy minden szempontot kielégítő magyarázathoz. Bevezetésében írja: „Fent nevezett mester, néhai jó emlékű, dicsőséges Bélának, Hungária királyának jegyzője, N.-nek az ő legkedvesebb barátjának, a tisztelendő és az írástudás művészetben avatott férfiúnak üdvözletét meg kérése teljesedését jelenti”. Feltűnő ebben az idézetből először, hogy ígéretéhez híven csak a legkedvesebb barátjának írta meg a magyarok történetét, nem jegyzői minőségében. írása tehát nem volt hivatalos krónika. Másodszor, nem nevezi meg barátját, s ezzel kétségtelenül szándéka volt saját nevét is elfedni. Elénk vita tárgyát képezi a bekezdés „Pdictus magister” magyarázata. A vélemények megoszlanak a „Fent nevezett mester” és a „mesternek mondott P.” között. Korabeli latin szövegekben általános a praedictus rövidítése pdictus-ra, de a „dictus magister” teljesen ismeretlen a latin írásgyakorlatban. Ez teljesen érthető, mert nem kellett „magistemek mondott” címzéssel illetni azt, akinek képzettsége révén úgy is kijárt a magister cím. A korabeli írásgyakorlat alapján tehát nem kétséges, hogy a „preadictus magister” az egyedül bizonyítható értelmezés. A Pdictus (preadictus) tehát csak egy elterelő, jelentőség nélküli utalás, de a szándékos névelhallgatás is ezt az olvasást erősíti. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Jakubovits Emil vizsgálata óta lett általánosan elfogadott a P.dictus olvasat, mivel ő nem talált kiírt nevet a gesta első oldalának szövegében, akire a preadictus vonatkozna. A fenti szöveg elemzése alapján azonban kétségtelen, hogy a korabeli írásgyakorlat és névelhallgatás ténye kizárja a P.dictus magister értelmezést. A gesta keletkezésének idejét úgy történeti, mint művelődéstörténeti elemzése egyértelműen a 12. század végére rögzíti. Ennek részletezése kívül esik jelen célkitűzésünkön. Mindenesetre Mátyás Flórián tanulmánya óta már kétségtelen, hogy Anonymus III. Béla király jegyzője volt. Azóta ifj. Horváth János és Váczy Péter újabb adatai is ezt még inkább megerősítik. Személyéről és körülményeiről a legátfogóbb tanulmányt Sebestyén Gyula írta „Ki volt Anonymus?” címmel. Pályaműve méltatlan elutasítást kapott Pauler Gyula és Fejérpataky László történészektől. Akik kifogásolták kutatásának eredményét, a főpap írót, mert szerintük bevezetésében csak jegyzőnek nevezi magát, tehát püspök nem lehetett. A már említett névelhallgatás következményeként rangját is rejtenie kellett, hogy kilétét teljesen eltakarja. Az elutasító bírálat tehát a legkevésbé sem volt alkalmas arra, hogy Sebestyén pályaművének eredményeit kétségbe vonja. A gesta keletkezésének körülményeit legjobban Anonymus személyének nyomra vezető adatai világítják meg. Mivel Sebestyén Gyula tanulmányát tartjuk a legátfo- góbbnak, ezért támaszkodunk az ő kutatására. Bevezetésében a Névtelen megemlíti, hogy tanulmányának során barátjával együtt olvasták Dares Phrygius trójai történetét, melyet ő saját fogalmazása szerint, a görögök háborújával együtt megírt. Barátja sürgetésére ezután hozzáfogott a magyar királyok és nemesek származásának történetéhez. Kitűnően ismeri a főnemesi nemzetségek birtokviszonyait. írása szokatlanul öntudatos és magabiztos, felülről lefelé tekintő, tehát előkelő személyiség volt. Nevek átírásánál francia írásmódot használ; blasii hismaelite, ermelin, ez is, mint a Trója története, párizsi iskolázottságra utal. Mint pártember, Imre király fiának III. László utódlási jogát szorgalmazta azzal, hogy kiemelte Árpád fia, Zolta gyermekkori vezérré választását. Ez a megjegyzés valószínű Jakabnak (Anonymus barátja), a későbbi váci püspöknek szólt, mint II. Endre nevelőjének, hogy befolyásolja neveltjét Imre fia, László trónutódlásának az elismerésére. III. Béla és Imre király francia feleségeik, Capet Margit és az aragon Konstancia kíséretében számos haszonélvező lehetett. Azonkívül a nagyszámú francia cisztercita és bencés szerzetes betelepítése, valamint a szebeni prépostság alapítása érzékenyen 357
