Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló (2.)
Kínlódva telik az idő, ám egyszer csak sikerül kiszöknünk a hittérítő bétel- doktor udvartartásából. Gyümölcsöt vásárolunk, megalkuszunk a riksással a fuvardíjban és bazazötykölődünk. Gyümölcsevés, majd egy kis pihenés, mert estére Singbal úrékhoz vagyunk hivatalosak vacsorára, ahol étkezés előtt megnézünk egy igazi hindu melodrámát a főorvos úr szíves tolmácsolásával. A film: limonádétörténet, bumfordi legénnyel, szép szemű, eszemadta lánnyal, epekedő szerelmessel, méregkeverővei, erőszakos anyóssal. Sok dal és táncbetét, a harmincas évek magyar filmjeire emlékeztető világ. A filmhiba miatti szünetben a doktor úr megmutatja az egyik légkondicionált szobában komputerét. 100 000 rúpiás jószág, angol és szanszkrit szöveg szerkesztésére is alkalmas. A főorvos úr épp az ajurvéda nedvtanának egyik fejezetével foglalkozik. Az anyatej, olvassa nekünk az utolsó mondatot, nemcsak az emlőből, de az egész testből ered. S a vacsora: borsóleves, paratha, spenót és hagyma tésztában (pakora), sült banán édes-csípős szósszal (csatni), joghurt. József Singhal úr könyvtárában tallózik, kinyitja a szekrényt és kiemel a vastag fóliánsok közül egyet-kettőt, letörli róluk a port és gyönyörködik bennük. Szanszkrit képírás és a japán kalligráfia. Előkerül egy ázsiai Ki-kicsoda hetedik kötete, amelyben vendéglátónk is szerepel. Életrajz. Művei. Kitüntetései. Fényképe. Elolvassuk. Jólesik a gyaloglás hazáig. November 23-24. Hat előtt ébredek reggel. Erősen fúj a szél, később az eső szemerkél. Az erkélyen végzem a reggeli gyakorlatokat, szobatársam ki- s bejárogat az ajtón nyikorgósan, bekapcsolják a kompresszort is, a lelkiekhez igencsak zajos környezet. De a középponton csendes, mozdulatlan, békés, nyugodt, oda jussak el. Ilyenkor el-eltévesztem az irányt, tévelygek. Lélekjelenlét, mondogatom magamnak, s ki tudja hol járok. Pedig kellene tudnom. Tehát: jelenlét! Gyümölcsreggeli. Csomagolás, a tárgyak, ruhák, eszközök visszatelepítése táskáinkba, bőröndjeinkbe. Pihegünk. S míg az írással bíbelődöm, megjelenik Sharma doktor úr feleségestül, hogy kisegítsenek bennünket az állomásra. Előreláthatóan jó másfél napos utazás áll előttünk. Két motoros riksa fuvaroz ki bennünket a vasúthoz. Nagy próba bepakolnunk a járgányok szűk terébe. A két nő engem kap útitársul, Feri és József András a másik háromkerekűben gubbasztanak. Az állomáshoz érve egy kis tétovázás, a két kocsi elveszti egymást szem elől, tehát csoportunk egyik fele a másikat kajtatja, izgulunk, a vezetőnk eltűnik a tömegben, a társainkat fürkészi. Még idejében rátalálunk egymásra, hordárt fogadunk. Fejére tekeri a sálát, s rá a két böhöm nagy bőröndöt, és lépeget előttünk a lépcsősoron fól, majd lefelé óvatosan. Mivel van még jócskán időnk a vonatindulásig, gyümölcsöt, ásványvizet vásárolunk. Felszállván látjuk, hogy a másodosztály elég koszos, bele-beledohányoznak légterébe (a bidi nevű cigaretta nevének megfelelően áthatóan bűzlik), gyereksírás, latrinabűz. Úti- társaink a padlóra dobálják a földimogyoró héját, narancshulladékot. A két 328
