Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló (2.)
November 22. írtam már, hogy itt minden rangosabb szállodának, étteremnek, intézménynek van külön áramfejlesztője, s a gyakori kimaradások, szünetek idején ezek szolgáltatják az elektromosságot. Az Ashalok bejárata mellett most a mi kétüteműnk dohog, zakatol, a szomszédos telken ezzel versenyt zajonganak a kőművesek, vasakat kalapálnak, köveket hasítanak, téglát darabolnak, fát fűrészelnek, szögeinek vadul. Korai ébresztő. Lesietünk a Gangáig, megnézzük a napfelkeltét. Pránajá- ma után megáll mellettünk Sharma főorvos úr és felesége, váltanak velünk néhány szót, majd istentiszteletre mennek. Mindennap így indul az idejük. Tehát holnap kisegítenek bennünket csomagostul a vasútállomásra. Tiszta, kedves, derűs emberpár, mintája lehet annak, aki lelkesen, békességben akar élni. Most, a tegnap esti csónakúttal ellenkező irányba tartunk. Az Asi ghattól indulunk sodrással a lépcsősorok végéig, megnézzük, mit rakott itt partjára a folyó a jó öt kilométernyi partszakaszon. Fényképezem a palotákat, zarándokszállásokat, a part mosóembereit, szentélyeket, templomhomlokzatokat, tornyokat. Az utcán szemberohan velünk az idő, mintha visszafelé peregnének az események, több száz évvel sodródunk hátrább. A templomok árnyékában tehenek, fekete bivalyok, máshol falra tapasztott tehénlepények (fűtőanyagnak), ürülék, szennyvíz, és csodálatos épületek, szentélyek egymás után. Az egyetem parkjában körbejárjuk az Asóka oszlopot, majd leülünk ele- mózsiázni a betonra. S míg az egyetem vezetőjére várakozunk, a folyosó tövében falócákon üldögélve a könyvtár vezetője tart szóval bennünket, elmondja mekkora könyv- és kéziratgyűjtemény van tulajdonukban, főleg szanszkrit irodalom, a védák, upanisádok, jóga, asztrológia, ajurvéda. A kéziratok katalógusa harminc kötetnyi. Külön bibliográfiakötete van a jógának és a tantrával foglalkozó könyveknek. A vasárnapi nézelődés a könyvtár polcain ennek megfelelően izgalmas. Főleg az angol, német, francia nyelvű könyvekre vadászunk, a szanszkritot nem értjük. A könyvtárlátogatás koronája az az ezeréves pálmalevélkönyv, amely a Mahábháratát tartalmazza színes rajzokkal, megérinthetjük a naftalinszagban. S búcsúzásképp egyik fiatal tudós recitál a Rigvédából, aztán pedig Kalidásza Sakuntalájából szaval. Ajándékkönyvekkel bocsátanak utunkra. S az udvaron az egyik ajurvé- dikus gyógynövényes orvos csatlakozik hozzánk, egy angol kéziratot nyújt át reménykedő arccal, hogy fordítanánk le, s idehaza publikáljuk. Bevezet irodájába, megmutogatja gyógynövényeit, préselt virágait, magvait. József elkéri az egyik botszerű fekete termést. Feri egy szanszkrit gyógynövénykönyvet kap ajándékba. Majd vendéglátónk bevezet bennünket az ajurvédikus egyetemi kórház főnökségéhez. Nagy sereglet, köztük egy ismerős is, Tripathi doktor, bemutatja a főorvost, aki köpcös, bajuszos, hörcsögszerű jelenség. Bételt rág. S így teli szájjal oktat az ajurvéda alapjaira, hittérítői buzgalommal magyarázza, hogy az ajurvéda nem gyógyító eljárás, hanem életvitel. Jelentéktelen, sötét emberke. Éhesen, törődötten, fáradtan várjuk a szóáradat végét, s egy alkalmas pillanatban megköszönve a tudós doktorok segítségét, el is búcsúznánk, de a bételrágó főnök elereszti füle mellett szavainkat, most számára az a legfontosabb, hogy megértesse velünk a pitta alkat jellemzőit. 327
