Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló (2.)
csak népszerű itt. Tanítványai, alkalmazottai közül valók beszélnek vele mély tisztelettel, szeretettel. Alázattal megérintve nadrágja szegélyét, szárát. November 20. A pénteki reggelit Srivastava úréknál költjük el. Előzetesként az itt szokásos tejes-cukros teából egy csészényi. Utána átballagunk a közeli Gurudham (a mesterek háza) templomba. Alig kétszáz éve épült, tehát viszonylag közeli időben, de nagyon romos, elhanyagolt állapotban van. A turisták nem is igen tudnak róla, számukra egy a megközelíthetetlen helyek közül. Vezetőnknek köszönhetjük, hogy mi itt járunk. 0 ugyanis jól ismeri az épületegyüttest, könyvet is írt róla. Egy példánya van még belőle, nekünk ajándékozza. Tehát tudja, melyik épületrész a jógaiskolázás melyik szintjéhez tartozik, nézzük az emberi erőközpontokat (csakrákat) jelképező kis fülkéket (kápolnákat), bennük elmélkedésre való padka, szemre vesszük a hold házát, megállunk a dhárana (a figyelemösszpontosítás) szintjén, s oldalazva, kezünkkel, testünkkel tapogatva a keskeny csigalépcső oldalfalait, arcunkkal is megérintve a fordulókat, feljutunk a szamádhi helyére (a megvilágosodás kupolájába). A beavatottnak nyilván sok tisztítógyakorlat, elmélkedés után volt erre csak lehetősége, hogy egy-egy útszakasz teljes jelentését átélje, megélje. Fényképezem a szentély fehér gyolcsba öltöztetett istenszobrocskáját, majd a másik szentély istenpárját. A felső szintekről látni, hogy a templomnak melyik része vált romossá, hol roggyant meg a tető, s azt is, hogy a környékbeli építkezés egyre közelebb nyomul a szent falakhoz, néhány száz méternyire egy teraszon száradni ruhát, szőnyegeket teregetnek. Kifelé menet lecsippentünk a bejárati ajtóval szembeni tulsziágyásból (bazsalikom), s vezetőnk sugallatára a templom őrzőinek fizetségül pénzt csúsztatunk a markába, s ettől a búcsúzás is szívélyesebbé válik, hajlongva, mosolyogva kísérnek a kapuig, s nyikorogva csukják be mögöttünk. Előttünk heverésző, kérődző bivalyok, egy szürke szamár, kecskék; Józsefünknek eszébe villan, hogy megpróbálja az egyik fekete bivalytehén hátát, de ahogy közeledik a kiszemelt állat felé, egy idő múlva mégis megváltoztatja szándékát. A reggeli igencsak bőséges: paratha (főtt krupmlival dúsított tésztájú lángosféle), spenót, sült burgonya, csicseriborsó, zárófogásként édes fűszeres tejberizs. A reggeli után dr. B. B. Srivastava úr ajánlóleveleket fogalmaz utunk későbbi állomásaira is gondolva. Egyesületüknek, a hindu kultúrát és művelődést támogató, szegény diákokat megsegítő Bharat Vrikas Parishadnak Bombayban is van fiókszervezete. Delhiben és itt Benáreszben is gyakori az áramszünet, ezért minden rangosabb épületnek van magán-áramfejlesztője, amelyik energiakimaradás esetén azonnal működni kezd, dohog, zakatol, s arra elég, hogy a mennyezetlámpa pislogva világítson. Áramszünet hindu vendéglátóinknál is, egy kis zavar, de a család két érett lánygyermeke előadja tervezett magánszámát: egyikük - a szerényebb - hindu verset olvas fel a napkeltéről, egy versekkel, feljegyzésekkel, rajzokkal teleírt füzetből, a csinosabb nővér viszont prózaibb lélek, magát adja, vissza-visszanyelvel apjának. Címeket cserélünk, elénekelünk mi is egy magyar népdalt, József elmondja egy Magyar Műhelyben 324
