Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Pomogáts Béla: Irodalmi autonómia és írói szolidaritás

az egyéni törekvéseket és az irányzatokat. Az átfogó írószervezet „sztálinista” fogantatásáról és jellegéről hangoztatott állításokat ugyanabban a bordában szőtték, mint azokat a vádakat, amelyek a Magyar Tudományos Akadémiát tartják „pártállami” képződménynek, összetévesztve gróf Széchenyi Istvánt Révai Józseffel és Kosáry Domokost, mondjuk, Rusznyák Istvánnal.

A Magyar írószövetségfennmaradásához szerintem fontos nemzeti és kulturális érdekek fűződnek, mégpedig három tekintetben is.

1. A rendkívül megosztott, indulatos és alpári párt-, csoport- és egyéni küzdelmek között vergődő magyar közéletben és szellemi életben szükség van olyan intézményekre, amelyek csökkentik a megosztottságot és enyhítik a pártszenvedélyeket. Ilyen intézmények jelenleg csak a nemzeti kultúra és az európai szellemiség magasabb érdekeinek elkötelezett szervezetek között találhatók, s mindenekelőtt az írószövetség lehet ilyen: ezt teszi lehetővé és erre kötelezi korábbi múltja (1953, 1956,1981 és 1986) is. Igen fontos ugyanakkor, hogy az írószövetség a maga köreit következetesen elzárja a pártviszályok és csoportküzdelmek (például a népi-urbánus csatározások) előtt.

2. A magyar írótársadalomnak égető szüksége van olyan szervezetre, amely érdekeinek védelmét minden tekintetben vállalni kívánja. Az irodalmi alkotómunka külső feltételei: az írók anyagi helyzete, az írói jövedelmek alakulása, a könyvkiadás lehetőségei, a szellemi munka megbecsülése fokozatosan romlanak, s az eddig felhalmozott tapasztalatok szerint a hatalmi vetélkedésekbe bonyolódott politikától, sajnos, nem is lehet elvárni, hogy a kulturális és írói érdekek hatékony védelmezője legyen. Az írószövetséget felváltani készülő új írószervezetek ugyanakkor inkább csoportérdekek mentén jöttek létre, s nem kívánnak képviselni általánosabb érdekeket, tagságuk is csupán töredéke annak az értelmiségi csoportnak, amely az írószövetségben gyülekezik. Következésképp az írószövetség nemcsak szükséges, hanem egyenesen megerősítendő érdekvédelmi szervezet, amelynek hatékonyabb politikát és érdekvédelmi technikákat kellene kidolgoznia, megvalósítania.

3. Az irodalmi élet kétségtelenül átszervezésre vár, s ennek során minden bizonnyal növekednie kell a különféle írótársaságok és körök szerepének, súlyának és tevékenységének. (Vannak írói társaságok, amelyek máris tekintélyt vívtak ki maguknak, például a Móricz Zsigmond és az Orley Kör, a Berzsenyi és a Németh László Társaság.)

A belső szervezeti átalakulásra is kész írószövetségnek éppen ezeket a köröket és társaságokat, illetve a csoportosulásokhoz nem tartozó írókat kellene átfognia. Csak bizonyára csökkenteni kellene adminisztrációját, talán új alapszabályt is kellene kidolgoznia, s minden téren érvényesítenie kellene azt a sarkalatos demokratikus alapelvet, amely szerint egy szövetségnek a társult autonómiák rendszerének kell lennie. Egyszersmind megkell őrizni magának az írószövetségnek az autonómiáját, és ennek az önkormányzatnak az anyagi feltételeit kétségtelenül továbbra is a kormányzatnak kell biztosítania.

Végezetül: a szellemi élet intézményeinek rendszerét sohasem szabhatja meg pusztán valamilyen elvont rendszerelméleti koncepció, az ilyen intézmények létét nagyrészben maga a történeti fejlődés, a szellemi hagyomány alapozhatja meg. Láttuk, a Magyar írószövetségnek (vagy nevezzék bármiként a jövőben) vannak ilyen hagyományai, s ha ezekről a hagyományokról lemondunk, nemzeti kultúránkat csonkítjuk meg. (Hiba volt annak idején megszün318