Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Csák Gyula: Így is lehetett volna? (próza)
vés volt, hanem csempézctt. „Érdekes, hogy erre nem figyeltem, amikor idejöttem” - futott át rajtam, de nem okozott nagy meglepetést, mert gyakran előfordul velem, hogy amikor gondolataimba mélyedek, csak „befelé” nézek és nem törődöm a külső környezettel. Aktatáskámba csúsztattam a füzeteket és megindultam, hogy átvágok a csempézctt Szaharán. Megint úgy „befelé” fordultam azonban, hogy majdnem összeütköztem egy különös géppel, amin munkás-féle ült és dühödten taposott sajátos járgánya fékjébe, hogy el ne gázoljon. — Mit csinál maga itt?! — szóltam rá azzal a szigorral, amellyel a munkáltatók szokták dorgálni a rosszul dolgozókat, s ez a fellépésem úgy hatott rá, mintha megértette volna, hogy alá-fólérendcltségi viszonyunkban én vagyok fölül, és szolgálatkészen felelte: — Akilőtt időgépek által itt hagyott üzemanyag-szennyeződéstől tisztítom a terepet: Biccentettem, kikerültem és továbbhaladtam, de ami történt, az nagyon megdöbbentett. „Ezek szerint mégis létezik időutazás, és ez az iroda valóban ezzel foglalkozik?! Hihetőnek fogadjam el azt a sok hihetetlen sületlenséget, amit az ügynök összehordott?!” Ez elől a kérdés elől nem fordulhattam „befelé”, hanem inkább a környezetet vizsgáltam és értelmezni próbáltam azt, ami józan ésszel pedig érthetetlen. 4. Feleségem olyan mohó érdeklődéssel várt, amilyen tolakodó kíváncsiskodást az ügynök arcán láttam. — Hoztál utazási reklámfüzeteket? - kérdezte. — Hoztam — bólintottam és az asztalra borítottam aktatáskámból a szerzeményeket. — Isteniek! - turkált közöttük feleségem, azután haragosan rám szólt: - Ne vágj olyan fancsali képet! Utólag mindig elismerted, hogy élvezetes volt, ha elmentünk valahová nyaralni! — így volt — mondtam —, de azért egy nyaralást kihagyhatnánk. Nem állnak valami jól az üzleti ügyeim. — Egy jó pihenés az üzletmenetre is hasznos! - replikázott feleségem. - Felfrissülve és ötletekkel megrakodva térsz majd vissza. - Megint a füzetekbe túrt és felvissantott. — Ráadásul egy időutazás! Visszakukkantás a történelembe! Felragadott néhány füzetet és akár gyermekei fejét szokta, magához ölelte a színes papírokat. — Meghibbantál?! — tekintettem rá elámulva. — Komolyan hiszed, hogy létezik utazás — vissza az időben?! Most ő nézett rám úgy, mintha először látna életében. Apró ijedelem csillogott a szemében, ahogyan végigmustrált. — Micsoda kérdés ez? — Melyik? — Az, hogy létezik időutazás? Számos barátunk részt vett már ilyen programokban, de féltem volna tőled ilyet kérni, mert ezek valóban drágák, és 298
