Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Csák Gyula: Így is lehetett volna? (próza)

utazási irodánk egyedülálló a maga nemében. Ez idő szerint a szó szoros ér­telmében az egyetlen, amely időt legyőző utazásokkal is foglalkozik. Lehető­séget kínálunk például kuncsaftjainknak, hogy élőben megtekintsék a ma- rathóni ütközetet, a Rózsák Háborúját, az első ember útját a világűrben! — Figyelmeztetőn felemelte az ujját: — Legyen szabad tájékoztatnom azonban — bökött állával az elém tett füzetekre, — hogy például I. Erzsébet koronázási ünnepségére minden helyünk foglalt, és attól tartok a Marsra is csak igen korlátozott számú helyünk van már! — Hmmm — vettem egy mély lélegzetet, — nem gondolnám, hogy pont efféle események iránt lenne érdeklődés a családomban. - Az imént hallottaktól vol­taképpen fejbekólintva, meg hitetlenkedve, viccesre vettem a figurát és szel­lemesnek szántan mondtam: - Inkább eseménytelenségekkel dúsított nyara­lásra vágyunk... Nem adta jelét az ügynök, hogy felfogta volna humoromat. Komoran töp­rengett egy pillanatig, majd azt kérdezte: — Első útjuk lesz, uram? Úgy értem: a mi irodánk szervezésében? — Ami azt illeti... igen — bólintottam, aztán magyarázóan hozzátettem: — Nem is feltétlenül ide akartam jönni, de... ez esett útba, hazafelé menet a munkahelyemről. — Kérem, ha egyetértő döntésre jutottak az útitervet illetően, csak csör­gessen ide, hogy megvizsgálhassuk: mitévők legyünk az önök érdekében. Csa­ládi utazás lesz, ugye? — Feleségem és két gyerek. Kamaszok. — A végleges helyfoglalás miatt sem szükséges újra idefáradnia, csak egy telefon... Döntésük megkönnyítése érdekében szíves engedelmével tájékoz­tatom, hogy Karthágó kifosztásának megtekintéséhez még bőven van helyünk. Az igazság kedvéért meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy ezt gyenge idegze­tűeknek ritkán ajánljuk. Ámbár aki mégis részt vesz ebben a programunkban, az páratlan élményben részesül. Igen ötletes megoldásban tálaljuk, mert az élményszerzés hitele céljából az ostromlók hadába vegyítjük utasainkat. — Te jó ég! - kiáltottam. - Hiszen az borzasztó veszélyes! — Szó sincs róla — mosolygott az ügynök, és a butáknak szóló enyhe meg­vetést éreztem a mosolyában. - Semmi vész, amíg betartják az általunk adott csekélyke instrukciókat. - Kihúzta magát és a mellét előredüllesztette: - Mi eddig soha, egyetlen utasunkat sem veszítettük el útközben! 3. Kedvetlenül ballagtam ki az irodából. Gyűlöltem az efféle „Hol töltsük a sza­badságunkat?” című feladatokat, de hát az ezzel való foglalkozás elháríthatat­lan kötelességem volt a családom iránt. Abban ugyanakkor bizonyos voltam, hogy ezt az időutazásos micsodát a sutba dobom, elfelejtem, annak megfele­lően, ahogyan a gyerekes képtelenségektől mindig is elhátráltam. Készültem is, hogy az épületből kilépve a legközelebbi szeméttartóba dobom a kapott füzeteket, de amint körülnéztem, rögtön be kellett látnom, hogy nem szaba­dulhatok meg tőlük ilyen egyszerűen. Az épület előtt akkora teret láttam, akár egy labdarúgópálya, de nem fü­297

Next

/
Thumbnails
Contents