Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Csák Gyula: Így is lehetett volna? (próza)
CSÁK GYULA így is lehetett volna? 1. Az utazási ügynökség félfogadási előszobájában ültem és türelmetlenül rázo- gattam a lábam. Munkából hazafelé menet ugrottam be, hogy kielégítsem feleségem óhaját és utána nézzek valamilyen nyaralási lehetőségnek. Csicsásnak, sőt: az én ítéletem szerint fényűzőnek tűnt körülöttem a bútorzat, ellenben zavart, hogy már jó húsz perce üldögélek egyedül, anélkül, hogy a kutya hozzám szólna. Felmerült bennem egyszer, hogy sértetten elmegyek, de visszatartott feleségem várható szemrehányása; hetek óta nyűz, hogy legalább tájékozódjak, mert különben kifutunk az időből és elviszik előlünk a jó lehetőségeket, nem lesz időnk az alapos felkészülésre és így tovább, ezért megadtam a sorsomnak magam és várakoztam. A hosszan tartó semmittevés azonban elbágyasztott és clszundikáltam. 2. Arra ébredtem, hogy egy simára nyalt frizurás férfi az arcomba hajolt és megszólított: — Bocsánat, uram... Ila befáradna az irodámba... — Lassan halad önöknél az ügyintézés — dörmögtem. A férfi nyájasan mosolygott. — Lassan, de figyelmesen és körültekintően. Elsődleges törekvésünk, hogy leendő utasaink mindenben tökéletes tájékoztatást kapjanak. Erre tessék. Ila a várakozásra szolgáló előteret fényűzőnek találtam, az utazási ügynökség belső irodája egyenesen káprázatos volt. A televízióban szoktam látni ilyen mindenfajta fényektől rafináltan viliódzó diszkókat. Az alkalmazott változatlanul hajlongott és készségeskedett körülöttem. — Nos, uram — dörzsölte össze száraz bőrű, vékony ujjú kezeit, — miben lehetek a segítségére? Őszintén szólva megijesztett a rigyegés-ragyogás és az villant fel bennem, hogy itt borsosak lehetnek az árak, ezért zavartan megvakartam az állam. — Mindössze néhány útikönyvecskét... ha lehetne - mormogtam. — Esetleg magammal vihetnék párat, hogy ráérő időnkben otthon tanulmányozhassuk... — Mi sem természetesebb, uram — pattant fel fémkeretes székéből az ügynök és az ugyancsak fémekből összeállított polcokról fürge ujjakkal összecsippentett néhányat a szivárvány minden színében pompázó füzetekből. — Mindamellett már most hadd hívjam fel a figyelmét - mondta közben, — hogy a mi 296
