Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Varga Gábor: Hozsánna a Dávid fiának (próza)

s a királynak és az ő vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté. / Az Isten házát felgyújtják, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind elége- ték tűzzel és minden drágaságait elpusztították. / És akik a fegyver elől meg­menekültek, azokat elhurcolta Babilóniába és néki és fiainak szolgáivá let­tek... / ...A főid népének csak a szegényeiből hagyott ott ...szőlőmíveseket és szántó-vető embereket...” Szedekiásra, Júda elfogott királyára a győztesek a lehető legkegyetlenebb büntetést szabták: mielőtt örök életre megvakították volna, végig kellett szem­lélnie rokonainak, főembereinek s gyermekeinek a lemészárlását. Ami pedig Jeremiást illeti - mint legalábbis tanítványának, Mária fiának. Báruknak a feljegyzései alapján ismerjük - prófétai mivoltában megadatott neki a szabad választás lehetősége az elköltözés vagy a helyben maradás alternatívái között. A megkeseredett tanító pedig döntött: ott maradt továbbra is a szülőföldjén - népe töredékével. Ott maradt a „szőlőmívesek és szántó-vető emberek” között - azok közt „kiknek semmijük sem vala” — hirdetni nekik továbbra is a jövendölést, miszerint eljön, szükségszerűen eljön majd egyszer a Dávid király fia, az Élet fejedelme és megszabadítja majd őket a szolgaság esztendeitől... 289

Next

/
Thumbnails
Contents