Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Méhes Károly: Hazaút (próza)
MÉHES KÁROLY Hazaút Két pont között a leghosszabb út a hazaút. Voltaképp fólfoghatatlan, mért tart olyan sokáig. A Wesselényi utca és a Zrínyi utca, történelmi vidék, tragikus hősökkel. Közben a hatalmas szovjet laktanya és egy trafik. És a sarkon, már majdnem otthon, a tejbüfé. A lépcsőházban pedig lila csempe. Február vége felé enyhül a helyzet, a tárgyak szórják a tavaszt, egy-egy lógó ereszcsatorna, málló falfelület, szinte már szemérmetlenül ragyog. Jó meglesni őket ebben a pucér feredőzésben. Neki ehhez is van szeme. No, de most majd kap! Lerakták a táskát a járdára, kelletlenül halászták elő köpenyük zsebéből a befőttesgumival összefogott kártyanaptárokat. Azt lehet mondani, unták már. Január eleje óta. De most, így a napon, valahogy más volt. Még izgatott is lett, hátha! Érezték mind a hárman, hogy utoljára futtatják meg ujjaik között a kicsi naptárlapokat, holnap már nem hozzák magukkal az iskolába, nem fogja lehúzni köpenyzsebüket. Vége az új évnek, régi év lett ebből is. Neki volt a legsoványabb a naptárcsomagja, nem szereztek se a szülei, se a rokonok. Nem dolgoztak olyan helyen, ahol divat lett volna az ilyesmi. A szomszédasszonytól kapott néhány egészségügyi reklámnaptárt, Makk Marci háromszor mossa a fogát, Makk Marci kezet mos evés előtt, Makk Marci bő vízzel öblíti le a gyümölcsöt (nem evés:) fogyasztás előtt. Egy se volt közülük vízhatlan, ami a csereberélésnél dupla értéknek számított. Ezekkel kellett végigházalnia a két hónapot. Mostanra azonban a többiek kifáradtak. Mindenük megvolt már. Neki egy RÁBA Steigeresre fájt a foga, félmeztelen nő ült a vezetőfülkében. Vagy Áforos, valami nyugati kocsi volt rajta. A galambbúgás úgy maradt meg benne egy régi, teraszos ház nyári délutánjairól, mint a legteljesebb idill hangja. Sokszor azt hitte, nincs is ilyen hang, csak ő találta ki. Mégis fólhangzott néha, mint most is. Az Ottó, a számtanzseni, végül nagy kegyesen lemondott az egyik RABA Steigeresről, kettő volt neki, ő is tudta, hogy holnaptól nem érnek ezek a kis kártyák egy hajítófát sem. Odaadta négy Makk Marcisért. A Pöli nevű is adott neki néhány darabot tökingyen, ezt a fiút büntetésből be szokta zárni az apja, de nyáron mindig Jugóba mentek a Renault-jukon. Leballagtak a sarokig, ahol a trafik állt. Na jól van, ezt mondogatták, szinte sóhajtva, percenként, mint aki megadja magát, s indul, mert otthon kell lenni, de maradtak. A trafikosnő szemfelszedést is vállalt, a kirakatban Sportszelet állt és Melba, ez utóbbi volt a drágább. A szemfelszedésről mindig 290
