Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Gábor: Hozsánna a Dávid fiának (próza)
választott magának”... A delejező önámítás ereje csodálatos módon feledtetni tudta még a máskor soka szótlanul nem hagyott nélkülözéseket is... S amilyen következetes rendszerességgel jelentkezett Kiszler és Tébot havában a napfény és az eső Izráel földje felett, olyan buzgó szolgálatkészséggel sorakoztak fel a fegyverbíró férfiak a védőfalak és őrbástyák környékén, átvenni a raktárak elöljáróitól a nekik jutó pajzsokat, tőröket, parittyákat, kardokat. Nem kellett buzdítani különösebbképpen senkit sem. Öreg és fiatal, városlakó és földműves, kivénhedt katona és hadat soha nem látott törvényt tanuló egyaránt ott tolongott a raktárak ajtaja előtt. A királyi arzenál órák leforgása alatt tökéletesen kiürült... Mindenki harcolni, küzdeni, bosszút állni, győzedelmeskedni akart... Mindenki részt akart venni az eljövendő szabadulás örömünnepségein... „Az Úr megfizet majd nékem igazságom szerint; kezeimnek tisztasága szerint fizet meg majd énnékem” lengték körül a Templom oszlopait a legutolsó nyugodalmas éjszakán az ősrégi, magasztaló énekek „Mert megőriztem az Úrnak útjait és gonoszul nem szakadtam el Istenemtől; mert ítéletei mind előttem vannak és rendeléseitől nem távoztam el...” A sötétben mindenfelé őrtüzek lobogtak, fáklyák világítottak, mécsesek jelezték mindenütt a falakra vezető legrövidebb utat; a lángok fénykörében, a bástyák környékén, átmelegedtek a merengő arcok, felengedtek a révült tekintetek; valami csodálatos meghittség és nyugalom áradt szét mindenfelé. A parázsakon sercegett a zsír, messzire szállt a sült hús illata, a korsók fenekén vidáman kotyogott a Her- mon- és a Kármel-vidék bora. Mintha nem is öldöklésre készülődnének: eltűnt a lelkekből a gyanakvás, a kishitűség, a borúlátás, a félelem. A reménykedés légköre lassan-lassan magával ragadta még a legtájékozottabb főtisztek mindeddig józanul gondolkozó csoportjait is... „A nagy pillanat közeleg!... Készüljetek!... Késítsétek magatokat az Ő érkezésére!...” A nemzeti nagyság dicsérete mindennél erősebb parancsolattá lett... Hogy aztán néhány hét múlva annál keservesebb legyen a csalatkozás. A valóságraébredés. „És történt az ő [Szedekiás] uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban és annak tizedik napján” - olvashatjuk a végkifejlődés tömör leírását a Királyok II. Könyvének legutolsó fejezetében - „hogy feljött Nabo- kodonozor, Babilónia királya minden ő seregével Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene és körös-körül ent??tornyokat építettek ellene. / És megszállva tartatott a város Szedekiás tizenegyedik esztendejéig. / De a negyedik hónap kilencedik napján akkora ínség lett a városban, hogy nem volt mit enni a fold népének...” „Én reájuk hozá a Káldonsok királyát - olvashatjuk ugyanezen eseményeket a Krónikák Könyvének legutolsó verseiben -, aki fegyverrel öli meg ifjaikat az ő szent hajlékukban, s nem kedvez sem az ifjaknak és szüzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá. / És az Isten házának minden edényeit, nagyokat és kicsinyeket, és az úr házának kincseit, 288
