Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Gábor: Hozsánna a Dávid fiának (próza)
kérdést. - Aranyban úszó Micrájim vagy égretörő Bábel? Melyiket szolgáljam a kettő közül? A Szolgaság földjét vagy a Paráznaság városát?...- Ha szívemre hallgathatnék, azt mondanám neked, egyiket sem! Ez is, az is csak rablott kincsekkel ékeskedik. Ennek is, annak is csak utálatosságai vannak... De mivel a fejemet is használnom kell, csupán annyit tanácsolhatok neked, Júda királya, ne fordulj te szembe egyikükkel sem! Te csak törődj a magad kis világának az építésével. Bízd a többit az Úrra! Intézzék el ők az ügyeiket egymás között!...- Tudod, hogy egyedül vagy a véleményeddel?... Hogy az egész ország győzelemre áhítozik. Győzelemre, amivel végre megfizethet mindenért...-Tudom. Volt alkalmam látni odalenn. Borzalmas, rettenetes dolgok történnek ebben avárosban: a próféták a hazugság nevében jövendölnek, apapok azt tanítják, ami nekik tetszik, és a nép kedvét leli benne... Csakhát jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig és bor hevíti őket!... Szedekiás elgondolkozva morzsolgatta a mellére göndörödő szakállszála- kat. Határozatlan volt. Olyannyira határozatlan, hogy még a kihallgatások beidegződött szabályairól is megfeledkezve fel-alá kezdett sétálni az eléberendelt jövendőhirdető előtt. Tagadhatatlan, Jeremiás okosan érvelt. Okosan és meggyőzően. Mert valóban, mi is tulajdonképpen az ő hatalma a Ninivét is elpusztítani képes, Nebukodnezár vagy a szárnyzúgások földjének tizenkét tartományát most is meghódoltatni tudó Hofra hadseregéhez képest? Hol van az ő védelmi ereje a Babilon városát körülvevő ötszörös erődítményrendszerétől? Vagy az Egyiptom földjét behálózó csatornák szövevényétől? Hol vannak az ő raktárai úgy megtömve, mint a fáraóé a Nílus deltájában? Vagy mint a káldeus uralkodóé a Tigris és az Eufrátesz között?... A fegyverekről, lovakról, harckocsikról nem is beszélve!...- De ha nem harcolunk, akkor mondd, hogy jönnek vissza hozzánk a mieink? Hogyan kerül vissza hozzánk az a sok tízezer ember, aki tőlünk idestova tíz esztendeje Babilonba hurcoltatott? Az ország színe-java... Mi lesz velük, ha mi itt a kisujjunkat sem mozdítva tétlenkedünk!?... Igen, ebben az időben ez volt az ígéret-népének a legfontosabb kérdése. Ez volt az a fájó pont, ami egyazon mód foglalkoztatott főembert és köznépet; amiről egyazonképpen sustorogtak a Dávid-városban és az Efraim-kapu körül: az hogy mi lesz azzal a több ezer kézművessel, katonával, elöljáróval, kereskedővel, akiket erőnek-erejével elvittek közülük? Akiket Jákob maradék két törzsétől messzire sodort a harag és a gyűlölködés:- A legtöbb, amit megtehetsz, az hogy imádkozol értük. Hogy nem felejted őket el!... Nekik pedig üzend meg, hogy építsenek házakat maguknak és lakjanak bennük; telepítsenek kerteket és egyék gyümölcseit; vegyenek maguknak feleséget, akiktől fiaik és leányaik szülessenek... Ez az az egyetlen értelmes cselekedet, amit nekik innen tanácsolhatunk. Nekik ugyanis ott szaporodniuk kell és nem kevesedniek!...- Azaz éljenek és szaporodjanak ott, ahol vannak? Kínlódjanak annak az országnak a jólétéért, amely, meglehet, épp halálos ellenségünk?...- Addig a napig: feltétlenül! A megmaradás, akárhogy is vesszük, minden egyéb szempontnál előbbrevalóbb... Addig a napig... 280
