Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Gábor: Hozsánna a Dávid fiának (próza)
- Egyiptom miatt is megszégyenülsz, mint ahogy megszégyenültél ez ideig Babilon miatt. Nem véletlenül gyűlölnek téged odalenn oly nagyon az emberek... S különben is, mi dolgod van neked Egyiptom útjával? Hogy a Nílus vizét igyad?... És egyáltalán, mi bajod van neked örökké a mások útjaival? A folyamok vizében akarod mosni nap mint nap a kezed? A Kedron vize már nem is elég neked?... A hang metsző volt, a fogalmazás éles, az emlékeztetés kíméletlen: a próféta szájával a jeruzsálemi utva - vagy annak legalábbis egy része - mondott ítéletet uralkodója felett. Igen, annak idején Nebukodnezár nagyon is jól tudta, ki az, akitől nem kell félnie; ki az, aki Dávid-örökségéből alig húszévesen, tapasztalatlanul és megfélemlítetten Júda trónjára engedhető. Babilon urai igazán nem panaszkodhattak ez ideig amiatt, hogy Jósiás király legkisebbik fia e dúsfóldű tartományban túlságosan veszélyeztette volna az uralmukat...- Dehát nem temagad hirdetted a változást?... Nem te prédikáltad úton- útfélen, hogy zengjetek dicséretet és hirdessétek: az Úr megszabadítja népét, Izrael maradékát? - kísérelt meg védekezni, első meglepetésétől magához térve, Szedekiás. - Nem te ígérted, hogy az Úr helyreállítja majd a Jákob sátrát és megkönyörül majd hajlékán!?... Hogy eljő, szükségszerűen eljő a Szabadító, a Dávid király fia?... Hogy megszabadul majd Júda és biztonságban él majd Jeruzsálem, és megsokasodik majd a kegyes és az igazságban hívő!?...- Ezt igen!... De azt már nem ígértem soha senkinek, hogy épp a fáraó seregei fognak majd bennünket megmenteni. Hogy épp atyád gyilkosának az örököse lesz a mi szabadítónkL. Szedekiás meglepődött. Erre az indoklásra azért valóban nem számított. Hiszen annyi minden történt azóta már...- Az egész ország a változás bűvöletében él - kísérelte meg a higgadt hangon való érvelést. - Mindenki a káldok bukását lesi. Látnokaim biztosra ítélik Nebukodnezár pusztulását, prófétáim arról tanakodnak, hogy az Úr házának az edényei miként hozattatnak majd vissza...- Ne hallgass reájuk! - vágott közbe Jeremiás. - Hazugságot prófétáinak néked!... Ha ők valóban próféták és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Urához, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még ittmaradtak... A baljós szavakra a hétágú gyertyatartók rémülten hajoltak össze, s a szentálfával borított padozaton ijedten kezdtek vibrálni a trónterem dísztálainak a körvonalai. Közöttük pedig ott imbolygott élesen kirajzolódva a két egymásrameredő férfi árnyéka is...- Akkor viszont miért jövendölöd ország-világ előtt magad is - emelte számonkérőre a hangját Szedekiás -, hogy eljön a nap, a szabadulás napja? Hogy közeleg az idő, amikor megszűnnek a szolgaság évei?...- Mert az Úr az én kősziklám, váram és szabadítom. És én tudom, hogy ő szemmel tartja az őt féléket, az ő kegyelmében bízókat és nem hagyja elveszni őket soha... Szedekiás felsóhajtott. Ezen a felvetett fejű idegenen sehogyan sem tudott eligazodni.- S akkor most mondd meg, mit tegyek? - szegezte a próféta mellének a 279
