Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Gábor: Hozsánna a Dávid fiának (próza)
megtelnek juhokkal, a völgyeket gabona borítja, a halmokat vígság övezi; a megtört szívűek meggyógyulnak, a megalázottak felemelkednek, a szolgaság igája szétroncsoltatik... Készüljetek tehát! Készítsétek magatok az ő érkezésére!... Ezért is kellett szabadon bocsájtani. A hitért, amely áthatotta minden mondatát. Ezért végső soron senkit fogva tartani vagy mozgásában korlátozni a Törvény alapján nem lehetett. Megfigyeltetni viszont már annál inkább...- Kövessétek, merre jár! - hangzott el este a trónteremben a szigorú utasítás. - Nem árt, ha tudjuk, hol, mikor és kivel együtt érhetjük el. Ki tudja, talán még egyszer valóban szükségünk is lehet reá... % Közben pedig a városban uralkodni kezdett a minden esztendei tavaszvárás csendes révülete. A falak között olykor-olykor végigsurranó nyugati szél negédes illatával távoli, mesés vidékek jólétéről, hőségéről, gazdagságáról regélt; a sötétben mind tündöklőbben és tündöklőbben fénylő csillagok régmúlt idők dicsőségére és hősiességére emlékeztettek; a nagy ritkán beköszöntő apró szemű tengeri zápor pedig csak fokozta a megkötöttség, kiszolgáltatottság, tehetetlenség amúgy is nyomasztó hangulatát. Esténként valósággal lopakodva, kelletlenül terült el az alkony az Olajfák hegye felett; az utcákon-udvarokon- tereken a szürkület köszöntével egyre több helyen esdekeltek levegőért a fel- hevült felületű kockakövek; kelet felől pedig, a Sós-tenger irányából, mind gyakrabban és gyakrabban hallatszott be a lakóházak falai közé a homokbuckák közt kószáló pusztai fenevadak távoli nászéneke... Sötétedés után pedig a Hold a városbeli kutak, medencék, források környékén többnyire csak a kisgyerekek hancúrozásának vagy a siheder leánykák nevetgélésének világíthatott - esetleg, nagy ritkán, egy-két beszélőbbkedvű szomszédasszony tereferélt ványadt sugarainál -, a férfinép zöme azonban, a fiatalság színe-java ezalatt hol itt, hol ott gyűlt össze, hol az egyik udvaron, hol a másik alagsorban, hol a harmadik belső szobában ábrándozgatott. A holnapiesők pusmogása átszőtte az egész Jeruzsálemet. Álmatlanság, lidércnyomás, levegőhiány uralkodott a városban mindenfele. Az aratás kezdete, Nisszán közeledett... ...Hogy aztán ez a langyos békeállapot, ez a városra telepedett lélekölő tespedtség, ez az áporodott ábrándozgatás egyszerre csak véget éljen az Egyiptom felől érkező mind gyakoribb és gyakoribb hírek, üzenetek, suttogva terjesztett mendemondák miatt. A Gáza és Beérséba, Nóf és Táfnesz irányából érkező utazók, karavánok, kereskedők különös szóbeszédeket kezdtek teijesz- teni a szárnyzúgások földjéről. Különös híreket, miszerint az új fáraó hatalmas, eddig sosem látott nagy sereget gyakorlatoztat hetek-hónapok óta a Nílus deltájában; s hogy Szaizban pedig, a fővárosban, egy idő óta hatalmas készletek halmozódnak fel a raktárak környékén - feltehetően nemcsak az ínséges évekre való időbeni tartalékolás előkészületeként...- Meglátjátok, Hofra nem tűri sokáig itt a káldokat a szeme előtt! - teijedt a gerincbizseregtetó biztatás esténként az éjszakai szálláshelyek környékén. 275
