Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Hegyi Endre: Abszurd apokalipszis, A sátán vallomásaiból, Kérelem, Arkhimédesszel, A munka kényszere, Zsákutca, Ornitológus, Menekülés, Profán rekviem
Előbb megszeppenti a zsolozsmás fegyelem, majd gomoly felhő láttán lopva ott terem, le s fel próbálgatja gombolyítani, pofozza, belekap, szabadon engedi, villogva szelik át az égboltozatot a játék hevében szétszórt csillagok. A Tejúton végig megdézsmált köcsögök árulkodnak sorra: bajszáról mi csöpög, gondosan lenyalja, sietni nincs miért, mint annak, kit valaki titokban tetten ért, s turpisságáért lakolni kellene - O torkoskodhat, nem kérdik éhes-e? MéríÖldnyit szökdösve kergeti önmagát, semmi nem jelzi, hogy innen már nincs tovább, tágra nyílt szemében táguló Mindenség, csak álmélkodik, és nem érti semmiképp, sok vígság s szundizás hívogató helye: a fotel s a pamlag - hogy is nem fér bele? Hogyha szivárvány ível át a hegytetőn, játszótéri csúszdának pont kapórajön, nyomban lesiklik rajta villámsebesen, kertünkben bóklászik, mint rég, bogárlesen, fuvallat fut végig neszező avaron - vagy valaki kaparász kint az ablakon? 267
