Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 2.
hátunkon morzsák, mázsás szilánkok ömliink, özönlünk, mint a hangyák - mi hordozzuk Anyám a világot Te a nehezzét, én a nagyját Akiket hordunk, elbánnak velünk összedobálják, amit mívelünk arculvernek, bezárnak, kikötnek s tartjuk magunkat: lehetne többet lehet keserűségünk seregnyi nekünk nem szabad megkeseredni csak a fajankó hiszi, ha büntet mi megszüntetjük természetünket mi csak ragadjuk, mindegy, ha bántott - Önt is, Ügyész Úr! - hagyják, ne hagyják mi hordozzuk Anyám a világot Te a nehezzét, én a nagyját KL És aztán? Mi lett ebből a rendőri ügyből? Felvilágosítottam Ődámaságát, az Elftársnőt, hogy kit akar a rabomobillal átszállítani a Hatvanba. Összehordtam tücsköt-bogarat; felemlegettem az újhelyi fegyházat, a börtönlázadást. Helyére tettem, mint börtönviselt ember és nem válogattam meg a kifejezéseimet. Láttál már ámokfutó vulkánkitörést? Csapkodtam a rongy papírjait az asztalon, csapkodtam az asztalt. Nem törődtem a következményekkel, ha lefognak, azzal se. Édesanyámról volt szó: Oroszlán-mamáról. Megétettem vele, amit mondott, de Háyné egy szóval sem szabadkozott. Félóra múlva az utcán voltunk. KL Ne tartsunk kis szünetet? Nagyon kihevültél. Ne tartsunk. Passons outre. KL Nagyon megértem, hogy ez az Édesanyádat ért inzultus nagyon kihoz a sodrodból; hiszen tudom, személyes titkos panteonodban milyen külön fülke illeti meg - és nemcsak Édesanyádat, hanem mindazokat, akik az exitusznak ezt a nyílásnélküli ajtaját választották. De tudhattad, hogy minden kezdő demokrácia de rigueur elkövet ilyen gikszereket - Teljesen igazad van, Lorcsikám. De láttál már Hadtörténeti Múzeumban középkori „emberfogó” készséget? Harcoltak vele - lerántottak vele lábról. Akit ez a „gikszer” a derekánál fogva, vashevederébe kap, joggal kiált fel, már-már félig a földön: „Miért éppen engem?!” így hát csak fenntartással adok igazat. Mégis, Shakespeare-rel szólva, more in sorrow than in anger, amikor Édesapámért jöttek, nem került sor ekkora patáliára, s hogy nem lett belőle hercehurca, azt hidegvéremnek köszönhetem. Mondhatod rutin ellenőrzésnek is, ahogy azok, akiknek jogos gravamenjük volt, végigmentek a régi munkaszolgálatos listákon. Mint emlékezhetsz rá, Édesapám az ún. Bécsi Döntés és Erdély részleges visszacsatolása után jó esztendeig egy ilyen zsidó munkaszolgálatos század keretében szolgált alhadnagyi rangban. Amikor a két nyomozó kijött érte, láthatták, hogy ezt a nagybeteg embert csak hordágyon lehetne „elvitetni”. Ott ült szegénykém, csontrafagyott parányi 232
