Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 2.
bácsi jóvoltából és a Vájná és Bokor impresszumával, már 1945 decemberében kint volt a könyveskirakatokban s a címe (mert a címadó versről már a cenzúra nem tudhatott) RAGYOGÓ SZÍVVEL REMETE DACCAL KL Látni nem láttam, de hallottam róla. Miért, mi volt a címadó versekben? Hogy mi volt? Csalódottságom tonnaszámra. Kihívó, pökhendi pesszimizmusom tonnaszámra, a kötelező optimizmus pirosló hajnalán. A cím a címadó vers refrain-je volt - hadd idézzek belőle: A MÁLYMÉTELY a feje szivornya, szellemtestvérek s mint máj mélyére fúró mételyféreg átfúr belet-hasfalat-májtokot már amerre métely haladni szokott- ragyogó szívvel, remete daccal harcoljatok a pártkukaccal! mi furcsa furdancsállat, mi hosszú és egyetlen idegláncán: a bosszú szempontjai a féreg-pontszemekkel és egy óceánnyi jólelkiismerettel - ragyogó szívvel, remete daccal harcoljatok a pártkukaccal! A harsány ülep a giliszta testtel mi ülni-gyűrűzni sohase restell sunyítva, tekintetünket kerülve egyetlen ősidegláncán ingerülve- ragyogó szívvel, remete daccal harcoljatok a pártkukaccal! egyetlen ideglánc mint cérna halvány (majd gondolkozik a pártigazolvány) mi furfangos száj és mindig szopik míg tart a máj és el nem kopik - ragyogó szívvel, remete daccal harcoljatok a pártkukaccal! csak homlokunkat csillogni lássa - s a métely kész a vádaskodásra szellemtestvérek - gondolkozók! homlokcsillagunkon jelvényhordozók 227
