Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 2.
- ragyogó szívvel, remete daccal harcoljatok a pártkukaccal! mint kukac-mivoltuk s giliszta-múltuk hogy mit teremtsünk - mi nem tanultuk mi tanítunk - a kukacok letűnnek - s nem szemináriumi fokon: nemzetünket!- ragyogó szívvel, remete daccal harcoljatok a pártkukaccal! Ezt 1945. április 25-én írtam: már ilyen korán „szagot kaptam”. Vedd hozzá, hogy a Vörös Hadsereg prezenciájának terrorhangulatában csak kimondani is azt, hogy „pártkukac”, mekkora rizikóval járt s e kihíváson csak az enyhített némileg, hogy az 1945. november 4-i választásokon kibukott a kommunista párt, és a nagy garral beígért 90 százalékos „elsöprő” többség helyett, alig 17 százalékkal a harmadik helyre szorult. Persze a moszkoviták már ott díszelegtek minenütt s már akadt fiatal törtető (és Nyugatról visszaszivárgó desperádó), aki védelemkeresőben belenősült a moszkovita arisztokráciába. Annak mondom, noha nemigen érdekelt senkit s nem is lett volna politikus, hogy pertraktálják, állítólag volt épp elég részük a Külső Sötétségben és a Fogak Csikorgatásában, mert eleget fáztak-nélkülöztek és rettegtek - hol egymástól, hol a GPU-tól, s aki nem Kun Béla barátságát-és-kegyvesztettségét sínylette, az apró szolgálataiért mint a GPU kedvence vagy megtűrtje, meg- szeppenten vegetált. Mindezt mi, a plebs, a hói polloi nem tudtuk; mi csak a szemünknek hittünk — hogy a moszkoviták megbízatásuk fontos tudatában rajzoltak szét az országban s ahogy rövid hónapok alatt megszállták a társadalmi hadállásokat és előpeckelődtek a hatalom páholyain - az, enyhén szólva gusztustalan látvány volt. Első dolguk volt, hogy azt a költőt, akit soraikból kizártak, aki hátrarúgta a pártot és rég megfeledkezett róla másirányú boldogtalanságában: József Attilát léggömb-kolosszus formán Petőfi ötszörösére pumpálták s ezzel meghamisították ember-mivoltát, arányait. Csak természetes, hogy ezek a kötetbe-titkon-belecsempészett versek a moszkovita áfium ellen, az ő emlékére is appellálnak, mint ez az ATTILÁK NYOMÁBAN című - a közepéről idézek: hogy a népeden kétségbeestél? ugyan?! s a nép mellett most mit keresnél? válassz egy trágyadombot tárgyul s a közönség majd dűl és hozzábárgyul Szent szándékod, szabadságszenvedélyed? Nincs nálad büszkébb, tisztább, kevélyebb hogy az vagy, amit gondolni születtél és különb az országos huligán ülepnél? 228
