Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Határ Győző: Életút 2.
férfiakkal - nem kóborolhatott az utcán. Anyám az utódokra gondolt; meg- gondolkoztatta, vajon a terheltség hogy nincs-e benne a család génjeiben... De nagyvégtére ezen is túltette magát és megölelte jövendőbeli menyét. El nem tudod képzelni, micsoda permanens lakáskeresés folyt akkor Budapesten. Aki lakáskereső célzattal naphosszat koptatta az aszfaltot és a helyreállítás alatt álló csorvasz homlokzatok mögött az őrá váró álomlakást leste-várta, az ezzel feküdt, és ezzel kelt. Szüleim visszaköltöztek ugyan az Akácfa utcai raktárlakásba - Édesanyám társasviszonyra lépett egy fiatal hentessel és hússzék volt most a régi boltban - és volt abban jó is, hogy a hálóban csak felöltözött kora reggel és átlépett a boltba; de nem hagyhattam a nehezen lábadozó, beteg öregembert, Édesapámat abban a cementpadlós raktárlakásban és elhatároztam, hogy ha a föld alól is, akkor is... Már zsi- bajogtak a vásárcsarnokokban, Vas Zoltán, a thaumaturgosz szabaddá tette a kofálkodást (a „NÉP” régi-szép leninista imposztorfogása szerint - hogy a fővárost megmentsék az éhezéstől), ingáztak a kaskák, a jófélével megtömött kosarak, cserébe a fehérneműért, az ezüstért. Megnyertük a krumplicsatát, de még százannyi csata volt hátra és ezt mind a kompárt akarta megnyeri - nekünk... Ám annak az első, ébredező, magyar Gazdasági Csodának az igazi thaumaturgosza a kisember volt, a kopácsoló, toldozó-foldozó magán- vállalkozó. Mit is mondjak? Te is tudod, hogy az Erzsébet-kori angol drámában a Jók jobboldalt jönnek be, a gonoszok baloldalt. Nyilván a Jobb Lator iránti tiszteletből. (Jut eszembe: építészeti analógiája ennek a kora középkor templomainak főtengelye, amely az apszisban, a kereszthajótól balra megtörik, Krisztus iránti tiszteletből, mivel a kereszten arra billent az üdvözítő feje.) Nos, a mi „drámánk” közéleti színpadán az Erzsébet-kori Jobbfenéket” és „balfenéket” mindenáron fel akarták cserélni. Jobbról kizárólag csak a Gonoszok jöhettek be: balról jöttek be a Jók. Élükön Rákosival. A Párt, plakátjaival bombázni kezdte a közvéleményt: AZ ÚJJÁÉPÍTÉS MOTORJA A KOMMUNISTA PÁRT! Pedig csak a vak nem látta, hogy csupán a hátul kullogok kajátoznak így előre az élnek; míg a Fordulat Évével elközelgőben, a kompárt az újjáépítés kerékkötője nem lett. Harsogott Budapest, az utcák verőfénybe vesző végén felragyogott a Boldog Remény. Nekem is, rám ragyogott, amikor valahára ráleltem az álomlakásra. Sok-sok félromos ház végigvalcolása, ház- mesterek?mesternék kifaggatása, tenyerek kenése után a Rákóczi út 4. modern palotájának a tetőemeletén műteremlakásra bukkantam, amelynek lakója, a nyilas építész, Nyugatra szökött KL Amelyiknek a tetején az az ugróóra van? Igen, az órapalota. Volt benne egy nagyocska műterem, két háló meg egy hatalmas tetőterasz, jó 250 m2, akkora, hogy azon körbe-karikába kerékpározni lehet: bicikliztem is rajta, ha kedvem szottyant — meg aludtam is, nyaranta, a csillagsátor alatt - de ez az igazándi csillagsátor volt s nem az a márianosztrai, amin a csillagképeket lopott színes fonállal varrtam ki a patkányszürke pokrócon: az erről szóló verset megleled a HAJSZÁLHÍD-ban („Ariadne”, 340. o.) - utóbb Göncz Árpádnak ajánlottam, ő is ott volt, Nosztrán. Az álomlakásba ripsz-ropsz felköltöztünk KL Ez az, amit Lakatos István is leír, Önéletírásában - Igen, szeretetteljes túlzással, mert mégse volt tornaterem, de tágas-magas 15
