Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Határ Győző: Életút 2.

Sie, Durch-und-Durchlaucht, Votre majesté, Your Celestial Highness, Vase Csudesztvo!

(HAJSZÁLHÍD, 210. o.)

KL Ha a fülem nem csal, a „Felfolyamodványt’’ nyilván Londonban

írtad s inkább kései reakciód, személyes emlékeidre, szabadföldön. De

akkor, Gerő Ernővel: hogy volt tovább?

Nem csal a füled, de amit mondasz, az féligazság. Kezembe került egy elsárgult cédula Londonban, az 1945-ös Naplófeljegyzésekből s abban leltem rá, hogy mi lett volna kellemetlen találkozásunkra akkori kirobbanó reakcióm. Visszajutunk hozzá, de előbb övét kerítek a Föld körül, negyven perc alatt. Voltak örömteli találkozások is, csőstül; megint összeakadtam elemista osztálytársammal, Éri Ferivel (tudod, akihez szökésben, egyszer kora reggel becsengettem); ő már pompás új üzlethelyiségét lomtalanította a Kígyó utcában, a kirakatát üvegezte; olyan természetes, szoros szálak fűztek össze bennünket, mintha testvérek volnánk. És összeakadtam Bokor Dezső bácsival is, a Vájná és Bokor kiadó igazgató-tulajdonosával, akinek előkelő könyvkereskedése is volt a Váci utcában - ő is, feleségével, épp annak a kirakatait sepregette tisztára, s alighogy meghallotta a hangomat, előjött Zsuzska is, a magyar Danielle Darrieux, aki szépségben túllicitálta a francia eredetit —

KL Bokor Zsuzsa?

Ő hát. Bűvmosolya, selyma tekintete, nyúlánk apródi termete csupa elígér- kezés volt. Soha nem tudtam kiverni a fejéből, hogy a Svéd Ház nyilas meg- rohanásakor én mentettem meg az életét - De igen, de igen! Ha te akkor nem vágsz be a rekamié paplantartójába...- Ugyan, Zsuzsa!- Úgy remegtem, mozdulni se tudtam. Vagy ott lőnek agyon, vagy elhurcolnak.- Összetévesztesz valakivel.- Felnyitottad! Beleparancsoltál!- Lehet. De ha tettem is, ugyanezt tettem négy-öt nővel. Rád nem emlékszem.- Mondták nekem! Még a bársonytakarót is ráigazítottad, az arany díszpárnát is a helyére tetted! Mondták nekem!- Ki láthatta? Abban a rohangálásban...

Mire Zsuzsa alamuszi mosollyal rávágta:- Lovag úr! Magadnak mentettél meg.

Ki tud ennek ellenállni? Nem tiltakoztam. A Bokor házaspár is szívesen vette, hogy segítek a cipekedésben és mint a barát-apáca cserepek az olasz tetőkön, úgy illettünk össze - hogy a könyvkiadó-házaspárnak író-veje és az írónak kiadócégtulajdonos apósa-anyósa legyen. Repültek a hónapok és befejezett tényként könyveltük el új élettervünket. Ez volt a Megérkezés. Édesanyám titkos aggályait kellett leküzdeni csupán; egyrészt „soványolta” Édesemet, hogy elég erős-és oszlopos társ lesz-e vajon az életküzdelemben; és másrészt volt a Bokor házaspárnak egy másik lánya is, Zsuzsánál két évvel fiatalabb és őt ahol-s amíg csak lehetett, titkolták. Szellemileg visszamaradott, bazsalygó, csendes és csúnyácska őrült volt a lelkem, a 18 évével a négy-ötéves gyermek színvonalán, és ha nem őrizték, szíre-szóra elment a

14