Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Rita Gombrowicz: Gombrowicz Európában (részlet) (Lőrinszky Ildikó fordítása)
RITA GOMBROWICZ Gombrowicz Európában ROYAUMONT Gombrowicz egyszer a reggelinél felém fordult, és az ott lévő négy vagy öt ember előtt megkérdezte, hogy volna-e kedvem elutazni vele. Spanyolországba, Olaszországba vagy Dél-Franciaországba: nem tudta még pontosan. Az egészsége szempontjából kedvezőbb éghajlatot keresett. Általános társalgás kezdődött a különböző országok éghajlatáról, előnyeikről és hátrányaikról. Gombrowicz számára minden veszélyes volt: a magasság, a szél, a földrengések, a nedvesség, a hideg, a meleg, az elzártság, a levegő szennyezettsége. Aztán mindketten felálltunk az asztaltól, és kettesben leültünk a szalonban. A csoportos beszélgetés tompította az első érzelmi felindulás sokkját. Gombrowicz faggatni kezdett: pontos vagyok, rendes, megbízható? Sok csomaggal szoktam utazni? A konkrétumok elűzték az érzelmeket, legalábbis az ő szemében. Ügy állította be ezt az utazást, mintha hétköznapi életünk és szükségleteink közös megszervezéséről volna szó. így hát elmagyaráztam neki, hogy továbbra is Franciaországban szeretnék élni, lehetőleg egy egyetemi város közelében, mert szeretném befejezni a doktorimat, amit Colette-ről írtam. „Változtasson témát” - javasolta. „írjon rólam, és én bárhol két hét alatt megírom magának.” Elfogadtam az ajánlatát. Őszintén szólva a doktori nem érdekelt igazán. Viszont nagyon szívesen elutaztam volna vele. Azóta ismertem, amióta megérkezett Royaumont-ba, ahol azért voltam, hogy befejezzem a dolgozatomat. Az első hetekben csak az étkezések alatt láttam, mint a többieket. Nem olvastam a műveit. Erre csak akkor került sor, amikor letelepedtünk Vence-ban. De tudtam, hogy Párizsban úgy tartják számon, mint későn felfedezett idős avantgárd írót. Egy kanadai író barátomtól is hallottam róla, Roch Carriertől, aki elsőként beszélt nekem csodálattal Gomb- rowiczról. Szerette a Pornográfiát, és el akart vinni, hogy megnézzem az Esküvőt. Ez 1964 januárjában történt, néhány hónappal Gombrowiczcsal való megismerkedésem előtt. Akkoriban a Récamier utca 5-ben laktam, közvetlenül a színház mellett. De nem olvastam a könyvet, és nem láttam a darabot. Royaumont-ban Gombrowicz „kívülálló”-nak számított, akit inkább agresszivitásáról, mintsem műveiről ismertek. Én pedig már az első nap megszerettem kihívó-támadó modorát, amikor őszintén elmondta, miért szereti A lét és a semmit, amire M. d’Hormon érvek helyett gunyoros szójátékkal válaszolt. Szerettem, ahogy a maga gyerekes és rettenetes módján éles hangon támadja ezeket a párizsi intellektueleket. Én, aki félénk és gátlásos voltam, soha nem mertem volna megszólalni. De Gombrowicz, aki orrhangján, idegen 198
