Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Galambosi László: "Álmomban is az óceánt hallgattam" Szakács Eszter: Halak kertje
kajütablak, amin nem néz ki senki. Fehér giliszta a kondenzcsík: fúrja magát nagy, kéklő göröngybe. Az Eilidb-versekből meghittség, a kisebbet óvó nagyobb szeretete, féltése árad: Kert sarkában a kőfalra futó indákról feketeszedret szedek. Türelmesen, tátott száljai várja Eilidh - mint játékpersely -, az újabb szemet. Madáranya eteti hasonló biztatással kicsinyét, gondozza bársonypelyhű fiókáját. Teaidő. Eilidh-vel a lépcsőn ülök. Most fésültem, csutak copfban a haja. Szétterül az épen málnabokrok fölött a nyári est irizáló olaja. Elidh nedves száját nyakamhoz szorítva álmos szemmel pislog hátra a csöndbe. Hullámok gátlástalan mormolását hallgatjuk itt már mi ketten örökre. A mindig együtt öröme, tisztasága fakad gyönyörű virággá, Isten kertjének legtökéletesebb teremtményévé. A sorok érzékeltetik, hogy boldog családban, szülői szeretettel megáldott körülmények között él a két szereplő. Bár sokasodna ez az egymáshoz közeledő, békességre nevelő magatartás. A világ, az emberiség jobbik fele nyugalomra, szépséggel teli életre vágyik. A Kelta zenére című ciklus első verse a Halak kertje. A cím rendkívül szép és találó. Méltán került a könyv borítójára. Szakács Eszter költészetének tündöklő lényege: Lehajítom cipőmet. A vízbe gázolok és fenyővé változom. Szívemet számtalan barna lökés hagyja el, mintha magukat rigók rúgnák el az ágtól. Szemhéjam összeforr, benn tengert foszforral tele látok. Jól ismerem én a halak halálos áramait, s kertjük, hol csak holt delfinek színes árnyéka lakik. Tenger. Eget és földet szolgáló víz. Benne számtalan egymásra utalt élet örvénylik. Szivárványragyogású halak, támadó polipok, gyilkos cápák, szelíd delfinek lakják a mélyt, föl-folbuknak a habok fölé. Nyüzsögnek, akár az ember: a világ határtalan kertjének gazdája, vérrel öntözője, hamvával táplálója. Telitalálatokból, sugaras rétegekből épül a rokon-költemény, A tenger gótikája: 190
