Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Molnár Miklós: Sorvasztó kényszerpremisszák - Szociológia a totalitárius államban

gel és engesztelhetetlenséggel cselekszik, mint amikor a mohamedán legyaurozza a nem mohamedánt, a keresztény lepogányozza a nem keresztényt. Ez a művelet olyan értékhierarchiát tételez föl (és iparkodik szentesíteni) a gondolatok rendszerében, amelyet semmilyen tapasztalati tény sem igazol, annál inkább alkalmas azonban arra, hogy politikai mozgalmak, hatalmi csoportosulások kisajátítsák, meglovagolják, és a segítségével törekvéseiket megideologizálják.

A szociológusnak mindenekelőtt talán inkább az elemzéshez szükséges fogalmi - és fogalmazási - készletet kell elsajátítania: más szóval nem hiányozhat belőle az elemzés készsége. Szükséges ismernie (ha nem is fogadja el mindenestül) tudományágának terminológiáját, egyéb tudományágakkal való kapcsolatát, alkalmazási lehetőségeit, a felhasználható módszereket és technikákat. Alkalmasnak kell lennie rá, hogy problémákat vegyen észre és fogalmazzon meg, valamint sejtéseket és föltevéseket kockáztasson meg e problémákkal, illetve kutatásainak várható végeredményével kapcsolatban. Természetesen kellően hajlékonynak kell lennie ahhoz, hogy elvesse előérzeteit, ha netán tévűtra vinnék.

Az ún. konceptualista megközelítés szerint a szociológiában elengedhetetlenek a teoretikus fogalmak és a segítségükkel megkonstruálható általános magyarázatok. Az operacionalista megközelítés viszont azt hangsúlyozza, hogy a tudományos fogalmak és a kutatási folyamat elválaszthatatlanok egymástól: vagyis csupán az operacionális fogalmakat nevezhetjük tudományosan érvényes fogalmaknak.

Mi magunk arra hajiunk, hogy - Herbert Blumer nyomán - azokkal a definitiv koncepciókkal szemben, melyek mintegy megszabják, hogyan és mit lássunk, előnyben részesítsük az ún. érzékenységfölkeltö (sensitizing) koncepciókat, tebát azokat, amelyek megadják az általános vonatkozásokat, és eligazítanak bennünket a tapasztalati esetek között, és nem írják elő, csupán sugalmazzák a megközelítés lehetséges módjait.

Ha az imént szót kerítettünk egy elfogadhatatlan dichotómiára, mindenképpen szólnunk kell arról is - noha talán megbocsáthatatlanul általánosítunk -, hogy a Nyugaton s a Kelet-Európábán művelt szociológia - akár ,ontológiai alapról’ indul el, akár nem — működési föltételeiben lényegileg különbözik egymástól. (Tanulmányunknak e működési föltételek vizsgálata a célja.) A nyugati szociológusnak általában szabadságában áll bevilágítania a társadalmi élet legtitkosabb zugaiba is, viszont keleti kollégája kincstárilag megszabott, tilalomfákkal megtűzdelt területeken kénytelen mozogni: szakadékok szélén egyensúlyoz, borotvaélen balettezik -, s némely tényekről, még ha kibökik is a szemét, még ha mindenki tud is róluk, egyáltalán nem tehet említést, nem vehet tudomást; némely tényeket ki kell kerülnie, át kell ugomia, nem építheti rájuk elemzését, nem is utalhat rájuk, még homályos metaforákban sem. Nem csupán a hihfetetlenül kifinomult szaglású hivatásos éberek (lektorok, szerkesztők stb.) vannak résen efféle tények megfogalmazásai iránt, hanem a parttalan elnyomás több évtizedes gyakorlata is belevéste a tudatokba meg a tudatalattikba, mik a kikerülendő neuralgikus pontok, a kíméletet követelő érzékenységek, az ideológiai atombunkerokkal óvott Achilles-sarkak, minek a feszegetése minősülhetne ,elhajlásnak’, ,revizionizmus- nak’, jobboldali opportunizmusnak’, súlyosabb esetben fölforgatásnak, sőt hazaárulásnak.

íme, egynéhány a társadalmi valóságnak azok közül a tényei (avagy tabui) közül, melyek hétpecsétes titoknak számítanak, és velük kapcsolatban mindenkire kötelező a hírzárlat, a pisszenéstelen hallgatás, sőt ezekre még célozgatni sem szabad, és a gondolkodás s az eszmélet hozzájuk vivő útjait jókor el kell torlaszolni, a hozzájuk futó szálakat el kell vágni és el kell varrni, az elemzést föl kell függeszteni, s helyette ideológiai hozsannát ajánlatos zengeni:

a nemzeti jövedelem fölhasználásának összes tételes adatai;

a külhoni államoknak adott segítség méretei és megoszlása;

157