Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Molnár Miklós: Sorvasztó kényszerpremisszák - Szociológia a totalitárius államban

Jan Szczepariski, a Nemzetközi Szociológiai Társaság elnöke azt írja a szociológia tudományába bevezető, marxista szemléletű, metafizikai általánosításoktól egyébként feltűnően tartózkodó könyvében2, hogy a szociológia művelésének elengedhetetlen föltétele az ontológiai alap: „A szociológia — mint minden tudomány - a vizsgált valóságra vonatkozó alapvető előfeltevésekre támaszkodik - írja Szczepanski. - Ezek az előfeltevések mindenekelőtt ontológiaiak, vagyis azt mondják meg, mi a szociológia által leírt valóság lényege”.

A ,valóság lényege’ és a hasonló verifikálhatatlan gumi-fogalmak azonban túlságosan is a metafizika ködébe vesznek, önkényes értelmet adhatunk nekik, se bizonyítani, se megcáfolni nem lehet őket: az ilyen fogalmak főleg az ideológiák végső mentsváraiban, a megcáfolhatatlanságban tenyésznek. Ahogy egy magyar ideológiakritikus írja3: „A megcáfolhatatlanság az ideológiák menhelye. Ide húzódnak vissza az igazolás, a tudományos verifikálás elől. A ,természet’, az ,élet’, a .világrend’ stb. [és pl. a ’valóság lényege’] nem tudományos úton nyert fogalmak, és a hozzájuk fűzött állítmányok részben nem mondanak semmit a tapasztalati tényekről, részben pedig tudományos módszerrel szerzett értékközömbös ismereteket ismételnek meg úgy, hogy az a látszat keletkezik, mintha a tudomány még alá is támasztaná az ideológiai elméletet és a belőle levezetett értékeket.”

Föltevéseket szőni e fogalmakról, kivált pedig eleve „tisztában lenni” e „tisztátalan” fogalmakkal, hajlamossá tehet a szemellenzős látásra: félő, hogy aki eleve (mintegy „hivatalból”) tisztában van vele, mi a .valóság lényege’, szociológiai vizsgálódásaiban is ehhez az előre megkonstruált .lényegihez igazodik (illetve nem tud tőle megszabadulni).

Ha vitatjuk Szczepanski visszafogottan, tolakodástól óvakodva megfogalmazott kritériumát, hogyne vitatnánk, sőt utasítanánk vissza azokat a széltében-hosszában terjesztett (sőt sulykolt), pártideológiai szempontokhoz igazodó autokratikus követeléseket, melyek szerint a szociológusra nézve kötelező a „haladó világnézet”4! Az efféle hivatalos követelmények szerint a társadalom kutatójának ideológiai és világnézeti .vértezetben’ kell folytatnia vizsgálódásait (holott az ilyen .vértezet’, jobban mondva csigaház, inkább elszigetel, mint beavat). Aki ilyen ,vértezet’-be öltözik, aligha mene- kedhet meg a kötelező ideológiai tanulságok szajkózásától.

E kötelező erejű vélekedések értelmében a szociológusnak nem csupán ontológiai előfeltevésekből kell kiindulnia, hanem még teleologikus cél-eszményeket (.haladás’) is szolgálnia kell. (így lesz a társadalomtudományból a KELL, nem pedig a VAN műfaja.)

Az idézett fölfogásokkal ellentétben inkább úgy vélnénk, a szociológus éppen azt nem tudhatja eleve, hogy mi a .valóság lényege’. Abba pedig semmiképpen sem egyezhet bele, hogy hivatalból (az efféle kérdéseket eldöntő „hiteles helyeken”) előírják neki: holmi kötelező cél-eszményhez viszonyítsa a társadalmi tények általa elemzett viszony- rendszerét, netán valamiféle világnézeti üdvösségtan szűrőjén sajtolja át az általa vizsgált jelenségek együttesét. Nem fogadhatja el, hogy a társadalomtudományban létezzen .királyi út’, csalhatatlan módszer, egyedül üdvözítő eszmerendszer, bölcsek köve. Nem fogadhatja el, hogy valamely eszmei irányzat (vagy politikai rendszer) kizárólagosnak és tévedhetetlennek kiáltsa ki magát, és terrorizálja a gondolkodást. Nem fogadhatja el azt a mesterkélt (szellemi szögesdrótokkal őrzött) dichotómiát, hogy van egyrészt .marxista’, másrészt .polgári’ tudomány, kivált mert ez a dichotómia azzal az elfogadhatatlan érték-implikációval párosul, hogy a marxizmus .magasabbrendű’. Tiltakoznia kell az ellen, hogy a marxizmus egyeduralomra rendezkedjen be a társadalmi lét minden területén - mégpedig, mivel se racionális igazolásra, se tudományos bizonyítékokra nem támaszkodhat, hatalmi parancsszó kényszeréből. A szociológus szemében az összes nem marxista irányzatok .polgári’ kalap alá vevése tudománytalan, és durván összemossa a különböző eszmeáramlatokat. Amikor valaki .polgáridnak minősít másvalakit, éppoly - mondjuk — ideologikocentrikusan, inkvizíciós türelmetlenség156