Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Eörsi Anna: Valóság és szimbólum a gótikus festészetben (tanulmány)

nyitható szövegi alapjuk a narratív irodalomban. Nem tudjuk, hogy az írók és festők folytattak-e módszeres teológiai tanulmányokat, hogy az Otestamentumban utalásokat találjanak arra, hogy hogyan történt a passió, de nem valószínű, hiszen a prédikátorok arra biztattak, hogy mindenki maga próbálja elképzelni a szenvedéseket. Az írók és festők tehát képzeletükre, élettapasztalataikra voltak utalva. A valóságban még nagyon sok minden történt, amit nem ábrázoltak az élettapasztalataikra utalt írók és festők. Nem lehet véletlen, hogy korlátozott az új anekdotikus elemek köre.

Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy amikor a kor festői és írói saját világukban körülnéztek, tudatosan vagy tudattalanul, de asszociáltak arra, amit keresztény neveltetésük miatt tudtak. A liturgia, a bibliamagyarázatok és — átírások meghatározták, hogy a művész a való életből milyen motívumokat választott ki, amikor narratív passióképet festett. A gótikus korszak végén — csakúgy, mint az elején — maga a mindennapi élet, a valóság volt átitatva vallással, szimbólumokkal. Ebben az időben szimbolikus és reális, szent és profán, allegorikus és anekdotikus, metaforikus és narratív, képletes és szószerinti nem voltak feltétlenül alternatívák.

154