Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Eörsi Anna: Valóság és szimbólum a gótikus festészetben (tanulmány)

zsoltár 12. sorában is: „Hasonlók az oroszlánhoz, mely zsákmányra szomjaz”. A XV. századi passiótraktátusok Krisztus kínzóit gyakran hasonlítják oroszlánokhoz is. Pl. „letartóztatásakor katonák közelednek, üvöltenek, mint a vad oroszlánok; „Amikor a gonosz tanácsa elé vitték őt, örültek, mint ádáz oroszlánok, vagy ahogy a hódítók örülnek a zsákmány megkaparintása után” stb. A festészetben nehezebb az oroszlánt naturalisztikus kontextusba helyezni, mint a kutyát. A Szent Bertalan oltár Mestere Krisztus Pilátus előtt című képén (Köln) a fő jelenet alatt, annak parafrázisaként kutyaszerű alakok bárányt vezetnek oroszlán elé; a korabeli hívők értették a képet. Az egyik katonán látható oroszlánfejes páncél vizuális metaforája Krisztus groteszk arcú kínzóinak.

Mielőtt megvizsgálnánk Krisztus szenvedéseinek néhány epizódját, lássuk magát a folymatot, amelynek során az Otestamentum metaforáiból anekdoták, elbeszélések lettek. Ugyanis az új elemek - ahogy az eddigiekből is látható - nem véletlenszerűen kerültek be a passió irodalmába és művészetébe. Voltaképpen itt egy ős exegetikus hagyomány folytatásáról van szó. Az Otestamentum allegorikus értelmezése nagyon régi: az Új testamentumban kezdődött, a passiőliturgiában folytatódott. Krisztus emberi mivolta, szenvedései a korai egyházat még nem foglalkoztatta annyira, mint a későbbiekben. Amikor a XII-XIII. században a teológusok (pl. Clairvaux-i Bernát, Rupert von Deutz stb.) szerettek volna többet tudni Krisztusról, követték a hagyományos módszert: újraolvasták a Bibliát, és számos utalást találtak Krisztus emberi mivoltára, szenvedéseire vonatkozóan. A XIV-XV. században hasonló célból a ferencesek is (ld. az említett Meditationes Vitae Christit), a deuotio moderna hívei is újraolvasták a Bibliát; olvasták, fordították - a fordítás szükségképpen torzít -, a beleélhetőség érdekében kiszínezték, bővítették az eredeti szöveget. Kezdetben még idézték az ótesta- mentumi forrást, végül azonban a metaforikus nyelv szinte teljesen eltűnt az anekdo- tikus, valósághű részletekben. Volt, aki felismerte a szöveg (és a képi motívum) bibliai eredetét, volt aki nem.

Vannak olyan kínzásmotívumok, amelyek az evangéliumokban nem szerepelnek, de megjelennek a késő gótikus képeken és passiótraktátusokban. A Krisztus haját, szakállát tépik motívum (pl. Grünewald: Krisztus kigúnyolása München) alapjául több bibliai hely szolgál: pl. Ézs. 50.6.; „hátamat odaadám a verőknek és orcámat a szaggatóknak”; Ézs. 53.7.: ... „mint a juh, mely megnémul az őt nyírók előtt”; 2 Kir. 2.23. stb. A passió során kereszt alatt összenyomott Krisztus képének alapja Ezs. 63.3.: „A sajtót egyedül tapostam...”. Annak a motívumnak, hogy Krisztus a Kereszvitelkor köveken, tüskéken jár (pl. Veronika Mester, Köln) eredete a Gén. 3.18. és 2 Kir. 15.30. bibliai helyek. A Krisztust kővel dobáló gyerekek forrása Dávid megkövezése és az Elizeust gúnyoló gyerekek (2 Kir. 2.23.). Annak a motívumnak a bibliai háttere, hogy Krisztus fülébe tülkölnek töviskoszorúzáskor, kigúnyoláskor egyebek között (Makka- beusok 15.25 és Jób 30.9) „És most ezeknek lettem gúnydalává”. A passióképek iszákos pribékei forrása a 69.13 zsoltár: „A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek” (pl. Cranach: Keresztvitel 1538; D. Baegert Keresztre feszítés Dortmund stb.). A Keresztvitel XV. sz. végi leírásai - az előző példákhoz hasonlóan - úgy idézik a zsoltárt, mint beteljesült próféciát: „Jeruzsálem lakói kirohantak házaikból, hogy lássák Krisztust elmenni, megalázhassák és gúnyolhassák őt. Akik a kocsmában ültek, kiabáltak és énekeltek. Akik utána rohantak, sarat és más mocskot dobáltak arcába és fejére. A Jeruzsálem kapuin ülök káromkodtak. Ezzel beteljesült Dávid próféciája: A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.”

A képeken látható iszákosok zsánemek tekintendők, vagy a 69. zsoltárra utalnak? Bizonyára a XV. században is lerészegedtek az emberek egy-egy híres ember kivégzése napján. És mi a helyzet a többi új motívummal, a követ dobáló gyerekekkel, a haj- és szakálltépéssel, a kutyákkal stb.? Zsánerelemek? Gondoltak a festők az ótestamentumi metaforákra a festés közben? És a nézők a képek nézése közben?

Bizonyosan azt tudjuk, hogy az ún. „zsenerelemeknek” megvan a maguk bizo153