Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

telkedni abban, hogy a Tildy-Dobi-Ortutay nevekkel fémjelzett csoport és a (paraszt)képviselők túlnyomó részének támogatását élvező alkotmányvédők egy-aránt a Kisgazdapárt önálló pártként való megtartását tekintették legfőbb céljuknak. De míg a megmaradásért Dobiék a kommunisták engedelmes ki­szolgálóinak a szerepét is hajlandók voltak eljátszani, addig B. Szabóék szá­mára az önfeladással megváltott lét elfogadhatatlan alternatíva maradt. Jú­lius és augusztus folyamán Tildyékre hárult az a meglehetősen dicstelen fel­adat, hogy semlegesítsék az alkotmányvédőket. Ha az eredmény felől vizsgál­juk a történteket, akkor nem vitás, ügyes taktikával - felrúgva bár az előzetes megállapodást -, de elérték, hogy a nagy választmány összehívására mégsem került sor. A megfélemlített kisgazda képviselők pedig megszavazták a három­éves tervet, beletörődtek a parlament feloszlatásába, valamint hozzájárultak a választójogot szűkítő törvénymódosításhoz. Az időközben Rákosiék által fél­fasisztának bélyegzett34 B. Szabó István számára a jövőben már csak az biz­tosított volna némi cselekvési lehetőséget és védelmet, ha ismét sikerül man­dátumhoz jutnia. Köztiszteletnek örvendő politikus lévén a szavazás eredmé­nyétől nem kellett tartania, ám reményei mégis meghiúsultak, mert riválisa­inak módjukban állt törvénytelen eszközöket igénybe venni. Először akkor jártak el etikátlanul B. Szabó Istvánnal szemben, amikor a Kisgazdapárt ve­zetősége, fejet hajtva Rákosi akarata előtt, elfogadta, hogy nevét kihúzzák a képviselőjelöltek listájáról. Miután politikai mozgásterét ilyen formában mi­nimálisra korlátozták, nem maradt más választása, minthogy kilépjen a Kis­gazdapártból. „Fájdalmas aktus volt ez - írta visszaemlékezésében -, de lel­kemben úgy éreztem, nem tehetek másként, nem lehetek saját pártom sírá­sója.” Az 1947. augusztus 12-én Dobi Istvánhoz intézett nyilatkozatában ke­serűen állapította meg, hogy az ellene indított támadásokkal szemben nem számíthatott védelemre a Kisgazdapárt részéről, majd levelét az alábbi kije­lentéssel zárta: „Minden körülmények között, ha más pártban fogok is elhe­lyezkedni, kisgazdapárti érzületemet meg nem változtatom.”35 A KÖZÉLETBŐL KISZORÍTVA Ez a másik párt a Pfeiffer Zoltán vezetésével szerveződő Magyar Függetlenségi Párt (MFP) lett. Pfeiffer Zoltán és B. Szabó István a polgárnak és a parasztnak voltak a prototípusai. Úgy megjelenésükben, mint családi hagyományaikban, iskolázottságukban különböztek egymástól, mégis azonos politikai nyelvet be­széltek, értették egymást. Pfeiffer Zoltán feltehetően gyakran segítette taná­csokkal a békési parasztpolitikust, akinek image-ára viszont neki volt szük­sége. Azok közül a „nadrágos kisgazdák” közül, akiknek életútjával B. Szabó István pályája 1947-ig érintkezett, Pfeiffer Zoltán volt az a férfiú, akinek elv­barátsága leginkább kiállta az idők próbáját. Noha személyes motívumok, a másfél évtizedes kisgazda múlt kétségtelenül közrejátszottak abban, hogy B. Szabó István az MFP mellett kötelezte el magát, csatlakozása nyugodtan te­kinthető elvi megalapozottságúnak. Újraolvasva az 1947-es választásokon in­duló pártok programját,36 szembeötlő, hogy a „tiszta demokrácia” megvalósí­tásáért síkraszálló MFP mennyire világosan és egyértelműen tárta a választópolgárok elé mondanivalóját, továbbá hogy Pfeifferék hangsúlyosan a 124

Next

/
Thumbnails
Contents