Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István
telkedni abban, hogy a Tildy-Dobi-Ortutay nevekkel fémjelzett csoport és a (paraszt)képviselők túlnyomó részének támogatását élvező alkotmányvédők egy-aránt a Kisgazdapárt önálló pártként való megtartását tekintették legfőbb céljuknak. De míg a megmaradásért Dobiék a kommunisták engedelmes kiszolgálóinak a szerepét is hajlandók voltak eljátszani, addig B. Szabóék számára az önfeladással megváltott lét elfogadhatatlan alternatíva maradt. Július és augusztus folyamán Tildyékre hárult az a meglehetősen dicstelen feladat, hogy semlegesítsék az alkotmányvédőket. Ha az eredmény felől vizsgáljuk a történteket, akkor nem vitás, ügyes taktikával - felrúgva bár az előzetes megállapodást -, de elérték, hogy a nagy választmány összehívására mégsem került sor. A megfélemlített kisgazda képviselők pedig megszavazták a hároméves tervet, beletörődtek a parlament feloszlatásába, valamint hozzájárultak a választójogot szűkítő törvénymódosításhoz. Az időközben Rákosiék által félfasisztának bélyegzett34 B. Szabó István számára a jövőben már csak az biztosított volna némi cselekvési lehetőséget és védelmet, ha ismét sikerül mandátumhoz jutnia. Köztiszteletnek örvendő politikus lévén a szavazás eredményétől nem kellett tartania, ám reményei mégis meghiúsultak, mert riválisainak módjukban állt törvénytelen eszközöket igénybe venni. Először akkor jártak el etikátlanul B. Szabó Istvánnal szemben, amikor a Kisgazdapárt vezetősége, fejet hajtva Rákosi akarata előtt, elfogadta, hogy nevét kihúzzák a képviselőjelöltek listájáról. Miután politikai mozgásterét ilyen formában minimálisra korlátozták, nem maradt más választása, minthogy kilépjen a Kisgazdapártból. „Fájdalmas aktus volt ez - írta visszaemlékezésében -, de lelkemben úgy éreztem, nem tehetek másként, nem lehetek saját pártom sírásója.” Az 1947. augusztus 12-én Dobi Istvánhoz intézett nyilatkozatában keserűen állapította meg, hogy az ellene indított támadásokkal szemben nem számíthatott védelemre a Kisgazdapárt részéről, majd levelét az alábbi kijelentéssel zárta: „Minden körülmények között, ha más pártban fogok is elhelyezkedni, kisgazdapárti érzületemet meg nem változtatom.”35 A KÖZÉLETBŐL KISZORÍTVA Ez a másik párt a Pfeiffer Zoltán vezetésével szerveződő Magyar Függetlenségi Párt (MFP) lett. Pfeiffer Zoltán és B. Szabó István a polgárnak és a parasztnak voltak a prototípusai. Úgy megjelenésükben, mint családi hagyományaikban, iskolázottságukban különböztek egymástól, mégis azonos politikai nyelvet beszéltek, értették egymást. Pfeiffer Zoltán feltehetően gyakran segítette tanácsokkal a békési parasztpolitikust, akinek image-ára viszont neki volt szüksége. Azok közül a „nadrágos kisgazdák” közül, akiknek életútjával B. Szabó István pályája 1947-ig érintkezett, Pfeiffer Zoltán volt az a férfiú, akinek elvbarátsága leginkább kiállta az idők próbáját. Noha személyes motívumok, a másfél évtizedes kisgazda múlt kétségtelenül közrejátszottak abban, hogy B. Szabó István az MFP mellett kötelezte el magát, csatlakozása nyugodtan tekinthető elvi megalapozottságúnak. Újraolvasva az 1947-es választásokon induló pártok programját,36 szembeötlő, hogy a „tiszta demokrácia” megvalósításáért síkraszálló MFP mennyire világosan és egyértelműen tárta a választópolgárok elé mondanivalóját, továbbá hogy Pfeifferék hangsúlyosan a 124
