Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

korszakváltás utáni politikai folyamatok kritikájából kiindulva, a demokráciával ellentétes fejleményekre reflektálva fogalmazták meg célkitűzéseiket. A félelemtől és nélkülözéstől mentes polgári életformát tekintve ideálnak, az MFP határozott válaszokkal szolgált a közvéleményt élénken foglalkoztató minden fontos kérdésben. Az egyén szabadsága, a polgári tulajdon, valamint a nemzeti függetlenség eszmekörében mozgó program B. Szabó István és a vele azonos módon gondolkodó százezrek véleményét szólaltatta meg, amikor - egyebek mellett - kijelentette: ,A hároméves tervet... a legerőteljesebben kívánjuk támogatni, amíg benne az általános jólét emelkedésének s az önálló egzisztenciák szaporodásának lehetőségét látjuk... A magántulajdon elvét képviselve szembehelyezkedünk a további államosításokkal.”

A neves parasztpolitikus csatlakozása várhatóan sok szavazatot hozó, nagy nyereség volt az MFP számára, amit Pfeiffer Zoltán kétszázezer röplapon nyomban a közvélemény tudomására is hozott.37 Ám a baloldal mindenáron meg akarta gátolni újraválasztását, ezért ismét csak törvénytelen eszközökhöz folyamodva, egy azonos nevű, de már fél éve halott személlyel szándékosan összecserélték B. Szabó Istvánt, hogy annak állítólagos Turul Szövetség-i38 tagságára hivatkozva kizárhassák a választói névjegyzékből. Hiába bizonyították dokumentumokkal a tévedést, a választási összeíró bizottság nem mutatott hajlandóságot a hiba kijavítására. A Belügyminisztériumban személyesen interveniáló Pfeiffer Zoltánnak pedig maga Rajk László hozta a tudomására, hogy semmiképpen sem fogják korrigálni a névjegyzéket. A benyújtott panaszra azután 1947. augusztus 19-én megszületett az Országos Nemzeti Bizottság hivatalos, minden indoklást nélkülöző, elutasító határozata. A B. Szabó Istvánnal szemben alkalmazott eljárás híven példázta, milyen módszerekkel zajlott 1947-ben Magyarországon a hatalomért vívott küzdelem. Még működtek a demokrácia intézményei, de a testületekben helyet foglaló személyek többsége, nem gondolva saját jövőbeli sorsára sem, pártérdektől vezérelve eltűrte a hatályos törvények megsértését, sőt még közre is működött ajogtipró döntések meghozatalában.

B. Szabó István mindezek ellenére részt vett az MFP néhány választási gyűlésén, így saját bőrén tapasztalhatta azt a durva erőszakot, amivel a fel- heccelt tömeg Szentesen és Csongrádon Pfeiffer Zoltánra támadt. Neki magának is a menekülés útját kellett keresnie mindkét városban. Az MFP-re nehezedő politikai nyomás ellenére, s annak dacára, hogy lapjuk, az Ellenzék csak egy nappal a választás előtt jelenhetett meg, a 13,4%-os eredménnyel Pfeiffer Zoltánék nagy sikert könyvelhettek el. B. Szabó István sem a sikeres szereplésben, sem pedig a párt mandátumainak 1947 novemberében törvény- ellenesen végrehajtott megsemmisítésében nem osztozott már, mert időközben politikusból „visszavedlett” parasztgazdává. Teljes kivonulása a közéletből kényszerű, fájdalmas, ám racionális választás volt. Józanul felmérte, a függetlenség és a polgári biztonság talapzatául szolgáló jogrend és tulajdon végzetes megingása idején csak akkor van esélye a leszámolás minden ellenzéki politikus feje felett ott lebegő veszélyének elkerülésére, ha késedelem nélkül beleolvad a szürke tömegbe. Az MFP-hez fűződő kapcsolatának egyetlen - szimbolikusnak is tekinthető - tárgyi emléke az a hagyatékában talált üdvözlőlap maradt, amit 1947. november 2-án küldött neki a párt kilenc képviselője Gaál Gaszton39 sírjától.

125