Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István
arra emlékeztette őket, hogy nincs hatalmuk felette. Minisztertársával, Rákosi Mátyással soha nem tudott közvetlen emberi kapcsolatba kerülni, mert a kommunista politikus kezdettől fogva a 80 holdas birtokkal rendelkező gazdaparasztot, a jövendő kulákot látta benne. A személye ellen indított és 1947 első felében kulmináló támadásnak is az lett a vezérmotívuma, hogy a koalíciós együttműködés mindaddig kudarcra van ítélve, amíg B. Szabóhoz hasonlatos nagygazdák ülnek a párt vezetésében. A konkrétumokat nélkülöző, meglehetősen alantas sajtóhadjárat első vonalában a Békés megyei kommunista napilap „vitézkedett”23. Ám dokumentumokkal bizonyítható, hogy B. Szabó István személyes varázsa időlegesen még a támadásokat koordináló megyei titkárra is hatott, mert egyetlen valóságos találkozásukat követően korrekt, néhol már vitapartnerével együttérző beszámolót küldött a budapesti pártközpontba24. A többórás eszmecserét rögzítő Keleti Ferenc25 az alábbi mondattal zárta levelét: „Én e beszélgetés után nem mehetek át vele szemben addig támadásba, míg Ti meg nem mondjátok, kell-e, vagy sem.” A felhatalmazás nem váratott magára sokáig. A beszámolóra két megjegyzést vezettek rá a pártközpontban. „B. Szabó meg van ijedve, ki kell most őt is lőni” - írta Kovács István, az MKP Szervezési Osztályának vezetője. Farkas Mihály pedig az alábbi sorokat rótta a megyei titkár levelére: „Helytelen volt, hogy Keleti B. Szabóval tárgyalt. Nekünk B. Szabót meg kell büntetnünk”. A méltánytalan harcmodor keserűséggel töltötte el B. Szabó Istvánt, de még fájdalmasabban érintette, hogy az 1945 után több politikai párt felé orientálódó parasztság, nem utolsósorban az erősen szított osztályellentét hatására, feltartóztathatatlanul egymás ellen forduló és egymás ellen kijátszható rétegekre bomlott. Ha illuzórikusnak kell tartanunk azt a felfogást, amely egységes társadalmi csoportnak próbálta feltüntetni az agrárnépességet, úgy legalább annyira torznak tűnik az a szemlélet is, amely nem vett tudomást a háború utáni túlsúlyos államnak a parasztság egészére nehezedő és ezáltal nyomban közös érdekalapot is teremtő jellegéről. Az MKP taktikázó magatartásában, s abban, hogy akciói során mind gyakrabban parlamenten kívüli eszközöket vetett be, B. Szabó István idejekorán felismerte a demokrácián esett sérelmet. Logikusan számba véve az eseményeket, innen el kellett jutnia a paraszti magántulajdon veszélyeztetettségének gondolatáig, ami arra kötelezte, hogy konkrét helyzetekben ne térjen ki a cselekvés elől, noha eredendően nem volt harcias alkat, és az 1944 decembere óta eltelt két évben számtalan politikai természetű csalódás érte már. SZALÁMIT AKTIKA ELLENÉBEN ALKOTMÁNYVÉDELEM B. Szabó István a hatalom kizárólagos birtoklásáért vívott végső küzdelemben lett az események egyik kisgazda főszereplője. Az MKP dramaturgiáját követő dráma, amely az összeesküvés és az árulás motívumait az erőszak és a zsarolás módszereivel vegyítette, 1946 végétől 1947 augusztusáig játszódott le. Nemzetközi viszonyok erőterében kommunista akciók sorjáztak, amelyek segítségével az MKP a Kisgazdapárt parlamenti többségét igyekezett felmorzsolni. 1946 decemberében Rákosiék elérték, hogy szovjet nyomás közbeiktatásával, Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének kifeje119
