Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

zett óhajára, B. Szabó Istvánt felmentsék államminiszteri megbízatása alól. Ugyanakkor mondatták le Pfeiffer Zoltán igazságügyi és Szolnoki István szö­vetkezetügyi államtitkárt.20 A népi demokrácia polgári jellegű konszolidálásá­ra törekvő Kisgazdapárt gerincének megroppantására azonban nem bizonyul­tak elégségesnek a kierőszakolt személycserék, kényszerű kizárások, ezért az MKP 1946-47 fordulóján rendőri eszközökhöz folyamodott. A demokráciaelle­nes összeesküvéssé dagasztott Magyar Közösség-ügybe, ami először a Paraszt­szövetség és a Független Ifjúság fiatal értelmiségét tizedelte meg, B. Szabó Istvánt nem keverték bele. O lett viszont egyik kezdeményezője annak az indítványnak, amelyet a Kisgazdapárt parasztképviselőinek nevében Kovács István27 olvasott fel a Parlamentben, s amelyben a Magyar Közösséggel kap­csolatba hozott Kovács Bélának, a párt egyik legnépszerűbb vezetőjének a büntetőjogi felelősségre vonása ellen tiltakoztak. A jelen médiaháborúján és politikai csatározásain edződő közvélemény el sem tudja képzelni, micsoda nyomás nehezedett a koalíciós évek polgári politikusaira, s mozgásterük mennyire szűk volt. B. Szabó Istvánék sem tehettek mást, minthogy határo­zottabb magatartásra próbálták szorítani Nagy Ferencet, aki bár egyre elke­seredettebben, de még mindig bízva az ország teljes szuverenitásának a visszaszerzésében, megkísérelte felfogni a kétfelől is rá irányuló pressziót. Kovács Béla letartóztatása azonban olyan korábban nem ismert válságot idé­zett elő, amely a Kisgazdapárt politikai immunrendszerét támadta meg. A miniszterelnök most már a régi, megbecsült garnitúrához tartozó pártta­gokkal kényszerült konfrontálódni, kikezdve ezáltal a szervezetet összetartó bizalom kötőanyagát is. E domináns, ám Nagy Ferenc politikai engedményeit jóváhagyni nem tudó csoport feláldozásával kellett ekkor kiegyenlíteni a kom­munisták által újonnan benyújtott számlát. Noha politikai bizottsági tagsá­gáról való lemondásával B. Szabó István elsőként tiltakozott amiatt, hogy a bűnösnek kikiáltott Kovács Bélát határozatilag kizárják a Kisgazdapártból, mégsem került az 1947. március 12-én eltávolított 5 neves politikus, Pfeiffer Zoltán, Pártay Tivadar, Futó Dezső28, Eszterhás György29 és Reicher Endre30 sorsára. A PB 1947. március 13-i ülésének jegyzőkönyvéből tudható, hogy bár B. Szabó István teljes és önkéntes kiválása a politikából időlegesen talán megkönnyítette volna a valóban nehéz helyzetben lévő pártvezetőség dolgait, de ilyen irányú komoly nyomást mégsem fejtettek ki rá, hiszen tudták, az elkeseredett kisgazdapárti közvélemény legszívesebben vele, Szabó Árpád31 szavait idézve, az „országos viszonylatban igen nagy népszerűségnek örvendő” parasztpolitikussal töltette volna be a megüresedett főtitkári tisztséget. Ehbez járult még, hogy B. Szabó István végül is nem csatlakozott a Pfeiffer Zoltán és Pártay Tivadar által kezdeményezett, Nagy Ferencnek a politikából való időleges kivonását célzó bizalmatlansági indítványhoz. Visszatekintve a történtekre, óhatatlanul felmerül a kérdés, ki képviselte a helyes politikai magatartást 1947 tavaszán. Ám tudva, hogy a háború utáni világrend több mint 40 évig a befolyási övezetek hallgatólagos tisztletben tar­tásán nyugodott, s ezen sem egy olyan felkelés, mint a magyar ’56, sem pedig a prágai reformtörekvések nem tudtak érdemben változtatni, talán úgy kel­lene feltenni a kérdést, létezett-e egyáltalán helyes, nemzeti érdekű, ugyanak­kor még reálisan kivitelezhető cselekvési alternatíva. Nagy Ferenc kompro­misszumos politikájának sikertelensége alig másfél hónap elteltével bebizo­120

Next

/
Thumbnails
Contents