Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

zett óhajára, B. Szabó Istvánt felmentsék államminiszteri megbízatása alól. Ugyanakkor mondatták le Pfeiffer Zoltán igazságügyi és Szolnoki István szövetkezetügyi államtitkárt.20 A népi demokrácia polgári jellegű konszolidálására törekvő Kisgazdapárt gerincének megroppantására azonban nem bizonyultak elégségesnek a kierőszakolt személycserék, kényszerű kizárások, ezért az MKP 1946-47 fordulóján rendőri eszközökhöz folyamodott. A demokráciaellenes összeesküvéssé dagasztott Magyar Közösség-ügybe, ami először a Parasztszövetség és a Független Ifjúság fiatal értelmiségét tizedelte meg, B. Szabó Istvánt nem keverték bele. O lett viszont egyik kezdeményezője annak az indítványnak, amelyet a Kisgazdapárt parasztképviselőinek nevében Kovács István27 olvasott fel a Parlamentben, s amelyben a Magyar Közösséggel kapcsolatba hozott Kovács Bélának, a párt egyik legnépszerűbb vezetőjének a büntetőjogi felelősségre vonása ellen tiltakoztak. A jelen médiaháborúján és politikai csatározásain edződő közvélemény el sem tudja képzelni, micsoda nyomás nehezedett a koalíciós évek polgári politikusaira, s mozgásterük mennyire szűk volt. B. Szabó Istvánék sem tehettek mást, minthogy határozottabb magatartásra próbálták szorítani Nagy Ferencet, aki bár egyre elkeseredettebben, de még mindig bízva az ország teljes szuverenitásának a visszaszerzésében, megkísérelte felfogni a kétfelől is rá irányuló pressziót. Kovács Béla letartóztatása azonban olyan korábban nem ismert válságot idézett elő, amely a Kisgazdapárt politikai immunrendszerét támadta meg. A miniszterelnök most már a régi, megbecsült garnitúrához tartozó párttagokkal kényszerült konfrontálódni, kikezdve ezáltal a szervezetet összetartó bizalom kötőanyagát is. E domináns, ám Nagy Ferenc politikai engedményeit jóváhagyni nem tudó csoport feláldozásával kellett ekkor kiegyenlíteni a kommunisták által újonnan benyújtott számlát. Noha politikai bizottsági tagságáról való lemondásával B. Szabó István elsőként tiltakozott amiatt, hogy a bűnösnek kikiáltott Kovács Bélát határozatilag kizárják a Kisgazdapártból, mégsem került az 1947. március 12-én eltávolított 5 neves politikus, Pfeiffer Zoltán, Pártay Tivadar, Futó Dezső28, Eszterhás György29 és Reicher Endre30 sorsára. A PB 1947. március 13-i ülésének jegyzőkönyvéből tudható, hogy bár B. Szabó István teljes és önkéntes kiválása a politikából időlegesen talán megkönnyítette volna a valóban nehéz helyzetben lévő pártvezetőség dolgait, de ilyen irányú komoly nyomást mégsem fejtettek ki rá, hiszen tudták, az elkeseredett kisgazdapárti közvélemény legszívesebben vele, Szabó Árpád31 szavait idézve, az „országos viszonylatban igen nagy népszerűségnek örvendő” parasztpolitikussal töltette volna be a megüresedett főtitkári tisztséget. Ehbez járult még, hogy B. Szabó István végül is nem csatlakozott a Pfeiffer Zoltán és Pártay Tivadar által kezdeményezett, Nagy Ferencnek a politikából való időleges kivonását célzó bizalmatlansági indítványhoz.

Visszatekintve a történtekre, óhatatlanul felmerül a kérdés, ki képviselte a helyes politikai magatartást 1947 tavaszán. Ám tudva, hogy a háború utáni világrend több mint 40 évig a befolyási övezetek hallgatólagos tisztletben tartásán nyugodott, s ezen sem egy olyan felkelés, mint a magyar ’56, sem pedig a prágai reformtörekvések nem tudtak érdemben változtatni, talán úgy kellene feltenni a kérdést, létezett-e egyáltalán helyes, nemzeti érdekű, ugyanakkor még reálisan kivitelezhető cselekvési alternatíva. Nagy Ferenc kompromisszumos politikájának sikertelensége alig másfél hónap elteltével bebizo120