Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Magdolna: Sztyepan Pehotnij testamentuma - Baka István kötetéről -
VARGA MAGDOLNA Sztyepan Pehotnij testamentuma Kicsoda Sztyepan Pehotnij? Akik az 1992-ben Szekszárdon megjelent Baka István-kö- tetet (FARKASOK ÓRÁJA) ismerik, azok tudják a választ. A kötet utolsó, legterjedelmesebb ciklusának címében lelepleződik szerzője - Baka mintegy közlője-közvetítője volt csupán - Sztyepan Pehotnij versesfüzete (1972-1991) költeményeinek. (Erről a ciklusról eddig a legtöbb információ Árpás Károly dolgozatában jelent meg: Adalékok a cikluskompozíció kérdéséhez II. Dunatáj, 1993/4. 48-50. p.) A teremtett költőalteregó azonosítását erősíti az, hogy a jelen kötet öt ciklusából már három Pehotnijé - a 34 versből 21. Sokan csak álcának vélik Pehotnijt, ám megfeledkeznek Baka epikus és drámai jellemformáló képességeiről. Pehotnij legalább annyira élő személy, mint Ló- nyai Erzsébet-Psyché vagy például Esti Kornél. Hova vezet a lírai ciklusépítés epikus alapokra helyezése? A posztmodern megoldáshoz: a formai-tartalmi szabályok összemosásához, tagadásához? Baka verseinek ilyen értékelésű ambivalenciáját mutatja az is, hogy egyrészt látványosan is elkötelezi magát a kötött formák mellett (klasszikus négysorosban íródott 20, szonettben 9 műve - előző kötetének 39 verséből négysorosokban 23, szonettben 4), másrészt verszenéjében hallatlan izgalmas kísérletezést mutat. Nemcsak a bimetrikusság és a szimultán verselés dominanciájának és heterogenitásának váltakoztatására gondolok - akár egy versen belül is (itt a Pehotnij-versek vezetnek), hanem az olyan egyszerű, de sokat sejtető megoldásra, mint az áthajlás (a 34-ből 21-ben él vele versszakok és részversek között!). A konvenciók fellazulása ellen ható tendencia a Baka-világ megőrzése és ki- teljesítése. Az ismeretlen világ minden egyes újabb tárgya, jelensége egyszerre új és ismerős: Baka nem merül unalmas önismétlésbe, s minden képe bakai. Hova sorolhatjuk költőnket, kihez mérhetjük életművét? Lesz munkájuk a századvéggel foglalkozó irodalmároknak. Miféle testamentum ez? Köze van az apokrif testamentumokhoz, mert sötét jövőt jósol - pl. A Jelenések könyvéből -, amelyre föl kell készülni, mert emberpróbáló lesz. Kapcsolódik természetesen Villonhoz - a késő középkori Egy csepp méz címűben, de főleg a Pehotnij-versekben -, csak azt nehéz elválasztani, hogy a vágáns ifjúkori Hagyatékhoz-e inkább, vagy az összegző Nagy Testamentumhoz. Van ezekben a versekben a késő Ady-versek félelmeiből, vagy a Babits Mihály-i, Kosztolányi Dezsö-i halálbirkózásból - jaj, csak ereje legyen! A Baka-kötet mégsem úgy testamentum, ahogy a szó jelentéséből várható lenne. Inkább látlelet, ön-reflexió, kísérlet a szemlélői magatartás kivívására (Marcus Aureliusnak, Montaigne-nek könnyű volt). Az első ciklus három önálló „triszonett”. Látszólag csak a forma fogja össze őket, hiszen Aeneas — Fredman - Trisztán (és Izolda), a három lírai én meglehetősen távol áll egymástól. Ám a figyelmes olvasatban föltárul a párbeszédek lehetetlensége (Didóval, a Világ Urával és Izoldával). A lírai én mindhárom esetben túljutott egy lehetséges megegyezés időpontján, egyéni sorsa rázárult, mint csapda, s legfeljebb abban nyerheti 1105
