Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - VITA - Láng Gusztáv: Hogyan lehetünk múltszázadiak - Hozzászólások Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? című az Életünk 1994/8. számában megjelent tanulmányához

az elme tehetségeinek legnagyobb megfeszítésével kiállítani és fejleszteni kell.” (Új Magyar Múzeum, 1850/2., 101.1.) Az anyanyelv értékelése pedig így hangzik: „Buzgósággal azt tanulni, s rajta magát mívelni édes kötelessége minden magyarnak...” (Uo. 103.1.)

De lássuk a „kozmopolita” vallomást, „...az úgynevezett világfiság (cosmo- politismus) nem üres képzelet szüleménye... szólunk azon szép ábrándról, melyet egyesek talán legjobb szándékból kebleikben hordoznak. Ezen világfiság hozzá illik olyan nemzet tagjaihoz, mely hatalmas és nagy, de nem illenék mihozzánk, kiket könnyú megszámlálni...” (Uo. 111. 1.)

A kozmopolitizmus vádjából tehát annyi igaz, hogy Hunfalvy elismeri a „világfiság” létjogát, ami azonban e korban - és a fenti idézet bizonysága szerint - nem a hazafiság tagadása, ellentéte, hanem kiegészítője; haza és emberiség egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak a reformkor és 48-49 patrióta öntudatában. (Magát a „világfi” szót is alighanem a hazafi, honfi analógiájára alkotta Hunfalvy.) így jelennek meg Vörösmarty költészetében, s Petőfi is a magyar szabadság és a világszabadság költőjének tudta magát, népének a magyart. De ha válságos helyzetben választani kell a világért és a nemzetért vállalandó kötelességek között, akkor - Hunfalvy gondolat- menetében is! — az utóbbi a fontosabb. Sőt, kis nemzet számára („kiket könnyú megszámlálni”) egyenesen ajánlatos ellenállni a „világfiság” „szép ábrándjának, hogy előbb „egyediségét ápolja”.

De mi a helyzet a „hirtelen amnesztiával”, mely oly gyanússá teszi Hun- falvyt Bakay szemében? 0, a történész ne ismerné azt a regénybe illő eseményt (Jókai be is építette A kőszívű ember /iáiba), hogy Haynau, amikor megtudta menesztését - mivel a Komárom kapitulációját követő megtorlások összeurópai felháborodást váltottak ki (az aradi tizenhármak kivégzését még az orosz cár is nehezményezte), s Bécsnek bűnbakra volt szüksége —, kegyelemben részesítette a Habsburgok trónfosztását kimondó debreceni országgyűlés képviselőit, kiknek halálos ítélete már kihirdettetett. így kapott kegyelmet Vörösmarty Mihály is, aki ettől nem vált „a zsarnoki hatalom emberévé”.

Az már csak apróság, hogy az Új Magyar Múzeumot Hunfalvy nem egyedül alapította, hanem több akadémikus társával együtt; a folyóirat az akadémiai közlönyt is pótolta, s szerkesztőként Toldy Ferenc szerepel címlapján.

Bakay Kornél tanulmánya azzal vádolja a finnugor nyelvrokonság híveit, hogy kritikátlanul vesznek át elődeiktől többnyire pontatlan vagy egyenesen meghamisított adatokat és idézeteket, s ezen álbizonyítékokat népszerűsítő munkákban, sőt tankönyvekben terjesztik. Nos, ha egy magyar tanár az ő Hunfalvy-jellemzése alapján mutatná be a finnugor nyelvhasonlítás ezen úttörőjét tanítványainak, ugyanúgy az általa kárhoztatott „másodkézből idézés” csapdájába sétálna be, s ugyanúgy álismereteket oktatna.

2.

Bakay Kornél lapszéli jegyzetei lelkiismeretesen közlik a finnugor tábor tagjairól: ki volt közülük zsidó, ki volt német. E származáskutatás, mely inkább ízléstelen, mint tudományos, egy számomra igen érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet, különösen ha ez irányú közléseit kiegészítjük a „törökös” tábor

1080