Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - VITA - Láng Gusztáv: Hogyan lehetünk múltszázadiak - Hozzászólások Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? című az Életünk 1994/8. számában megjelent tanulmányához
LÁNG GUSZTÁV Hogyan lehetünk múltszázadiak? 1. „Hogyan lettünk finnugorok?” - kérdezi tanulmánya címében Bakay Kornél (Életünk, 1994/8., 715-41.1.). Válaszának lényege: ez a rokonság-elmélet magyargyűlölő német tudósok (J. E. Fischer, A. L. Schlözer) elméjében fogant meg, akik magyarul nem is tudtak, céljuk tehát nem nyelvünk történetének szakszerű feltárása volt, hanem a magyarság európai hírnevének lejáratása. Célzatos és elfogult állításaik kapóra jöttek a Világos utáni önkényuralmi rendszernek, hogy a „barbár” és „műveletlen” rokonság felemlegetésével ellensúlyozza a szabadságharc leverése után világszerte megnyilatkozó rokonszen- vet a magyarság iránt, valamint hogy aláaknázza a magyar nemzeti önérzetet, mely évszázadokon át a hun-magyar rokonság hagyományán és az „Attila örökét” visszaszerző honfoglalás dicső emlékén alapult. Ennek a nemzetellenes összeesküvésnek ördögi figurája a tanulmány szerint Hunfalvy Pál, akiről a következőket olvashatjuk: „Sajátságos, hogy éppen Hunfalvy Pál... 1850-ben hirtelen amnesztiát kap, s ezt követően azonnal .felvilágosult kozmopolitaként’ lép színre... már tíz hónappal a világosi fegyver- letétel után (!), 1850 nyarán új lapot alapít Új Magyar Múzeum címmel. Ennek első számában, 1850. október 1-jén, kozmopolitának vallja magát, aki megveti a nemzeti hagyományokat! Hogyan tehette ezt, ha nem vált időközben a zsarnoki hatalom emberévé?” Meggyőző vádbeszéd, a figyelmes olvasónak azonban szeget üthet a fejébe, hogy Bakay Kornél, aki minden más kérdésben a forrásszövegek lelkiismeretes új ráolvasásából meríti érveit, ez esetben nem az Új Magyar Múzeumra hivatkozik idézetei lelőhelyeként, hanem egy Hunfalvyról szóló 1895-ös tanulmányra. Erre jó oka van, ugyanis az Új Magyar Múzeumban két folytatásban közölt Igaz Arany Bulla az általa előszámláltaknak éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Hunfalvy ebben az írásban a Világos utáni válságérzetet gerjesztő időkben a közhasznú és nemzeti érdekű munkálkodás újrakezdésére szólít fel, a nemzeti hagyományok „megvetése” helyett pedig így ír: „... a nemzet, mely élni kíván, legelőbb egyediségét ápolja. De itt is... olyanra találunk, ami nem függ tőlünk [azaz öröklött, általunk meg nem változtatható - L. G.], mint nyelv és az őstörténetek, s olyanra, mi tőlünk függ, mint művészet és bölcselem; ... azt, mit nem magunktól bírunk, legnagyobb és leghűbb szorgalommal őrizni, gyűjteni és okos felhasználás által becsessé tenni, azt pedig, mi tőlünk függ, 1079
