Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - VITA - Pusztay János: Lettünk-e finnugorok?
kisebbrendűségből származó nyelvrokonítási, néprokonítási ún. elméletek közül kiemelendő a sumér-magyar kérdés, amelynek néhány hazai művelőjén kívül elsősorban külföldre szakadt hazánkfiai voltak a legfőbb szószólói. A kivándorolt és a befogadó országban magukat valószínűleg hosszú ideig másodrendű állampolgároknak érzők ideológiai kompenzációja ez, amelyet a nyelv oldaláról alátámaszt az a tény, hogy a sumér nyelv eredetéről rendkívül kevés ismerettel rendelkezünk. A sumér nyelv és nép rejtélyes módon néhány ezer éve egyszer csak megszűnik létezni. Az előbb említettek szerint a magyar nyelv rokonsága sem annyira nyilvánvaló, mint sok más nyelv esetében, tehát kézenfekvő, hogy például ezt a két nyelvet is összekapcsolják egymással. 2. Tisztázni kell azonban néhány alapvető kérdést! A néprokonság és a nyelvrokonság nem azonos fogalmak. Nyelvcsere minden további nélkül végbemehet, erre több példát tudunk hozni, erre akár az uráli, finnugor népek és nyelvek, de akár más népek köréből is. Hogy egyet említsek: a mai bulgárok szláv nyelvet beszélnek, maga a népnév viszont törökségi, mégpedig Magna Bulgaria lakóinak a neve, velük egyébként eleink a vándorlások során szoros kapcsolatba kerültek. Ez a nép vándorol a Balkánra, és ott beolvad az ottani, többek között szláv népességbe, annak átveszi a nyelvét, ugyanakkor például megőrzi az eredeti bulgár, tehát törökségi elnevezést. A másik példa a magyar is lehet, amelyik nyelvileg a vogulokhoz, osztjákokhoz áll közel, de antropológiájában, kultúrájában, sok más egyéb jegyben is rendkívül módon eltávolodott nyelvrokonaitól. 3. A magyar nyelvnek a laikus számára nehezen érthető nyelvrokonsága, a finnugor nyelvcsaládhoz tartozása a tudati mozgatórugókkal együtt hősi, ősi és „méltó” rokonkeresést vált ki. Tudomásul kell azonban venni azt, bogy a nyelvtudománynak szabályai vannak, ezeket tisztelni kell, a nyelvtudományt le kell választani a nép eredetét vizsgáló tudományszakoktól, és ideológiától, ábrándoktól mentesen kell ehhez a kérdéshez viszonyulni. Attól tudniillik, hogy valaki valamilyen nyelvet beszél, még nem okvetlenül tekintheti magát az adott nyelv szakértőjének, hiszen beszélünk ebben az országban közel tízmillióan magyarul, még sincs az országban tízmillió magyar nyelvész. Ahogy ezt mondani szokás, attól, hogy valaki madár, még nem biztos, hogy ornitológus. Az ÉLETÜNK augusztusi számában Bakay Kornél régészkutató igen heves támadásokat intézett a magyar nyelv finnugor voltát bizonyítani akarók ellen. A tudósnak a bevezetőben említettek szerint nem igazából ez kell, hogy legyen stílusa. Bakay hevesen kikel a német tudományosság ellen, amelyik úgymond a Németországban, főleg Göttingában tanuló magyarokat a finnugor rokonság hívévé nevelte át, talán, hogy ezzel is igazolják a magyarok másodrendű, alacsonyabb rendű voltát. Ha az ember ismeri a magyar-sumér, vagy magyar-egyéb hasonlóan délibábos elméletek szakirodalmát, akkor kísértetiesen hasonló megállapításokat olvashat, és ezért engedhető meg talán, hogy a Bakay által sugallt gondolatokat tovább vigyem. A magyar-sumér rokonság hívei hasonló érvrendszerrel, mint amivel Bakay is él, azt szokták mondani, hogy a magyar nyelv finnugor rokonsága 1072
