Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
HORVÁT PÁL 40 éves, református, nős, három gyermek apja, 3 hold fóldecskéje van a tolvajosi buckák közt. Hadba vonult 1914. júniusában a 29. gyalogezred 11. századának 3. szakaszához. Kelenfóldön gépfegyverkezelésre képezték ki, s egyenesen Galíciába vitték, az orosz harctérre. Fogságba esett 1915. június 10-én a Lemberg körüli harcokban, Mikulevo falu mellett. Soraik ugyanis a hatalmas orosz támadások elleni védekezésben már annyira megritkultak, hogy 10-15 lépésre állt egyik ember a másiktól a dekungban. Ezredük rajvonalát a lembergi nagy vasút választotta el a hetesekétől. Az oroszok támadásai mind erősebbek, erősebbek lettek; a telefonon folyton szólt a parancs, hogy „csak kitartani, kitartani”, mert a német tartaléksereg már úton van, már közeledik, már csak 3 km távolságra van... Egyszer csak az oroszok a vasúti töltésen túl áttörték a hetesek vonalát; azok elfutottak, őket pedig hatalmas félkörben bekerítették. A hetesek rajvonala egy sömlyékes mezőn, az övéké pedig egy nagy búzatáblán vezetett keresztül. Egyszer csak azt látják, vagyis hallják, hogy hátuk mögött zörög a búza, teli van feléjök rohanó orosszal. Lőttek, ameddig lőhettek, de a muszkák egyszerre ott termettek a dekung fölött, s szurkálni kezdték őket a bajonettal. Mit volt mit tenni, elhányták a fegyvert, és megadták magukat. Lembergbe hajtották őket, onnét pedig először gyalog, majd vonaton s végül hajón szállították a Közép-Urál tájéki permi guberniumban levő csuszovkai állami vasgyárba. E nagy gyár felöleli a vas előállításának minden műveletét. A vasérc ki- bányászását a földből, az ökölnyi kődaraboknak - melyek a vasércet csak vékony csíkokban tartalmazzák - porrá zúzását; a porrá zúzott vasércpornak az olvasztókemencékben való megolvasztását, mikből külön folyik ki az olvadt kőpor meg az olvadt vasérc is; a kihűlt, de még salakos vas újraolvasztását négy- szögletes, méter vagy öles magas formákba; majd ezeknek tűzben való ismételt nyújtását vékonyabb vagy vastagabb rudakká avagy négyszögletes lapokká; utóbbi munka úgy történik, hogy a szörnyű tűzben tartott, s itt majdnem az olvadáspontig jutott nagy, négyszögletes vasakat gépkarok taszigálják be a ki- sebb-nagyobb átméretű gömbölyű lyukakba vagy vékony lapformákba. A vas ilyen formán történő előáállításán kívül a feldolgozásával is foglalkozik ez a nagy gyár. O annál az osztályánál volt, amely vashídalkatrészeket készít. Ok a hatalmas hídpilléreket, vasgerendákat lyuggatták, és szögelték meg nittelték össze az egymáshoz tartozó részeket. Fizetése 20 kopek volt naponta. Kosztot és lakást a gyár adott, de természetesen hadifoglyok voltak a szakácsok is. Kosztjuk —mint mondja - meglehetős volt. 2 font fehér kenyeret kaptak egyik napra, 2 1/2 fontot a másikra; naponként kaptak egy kis húst is, köleskása főzelékkel. Lakásuk fabarakkokban volt, melyeket még az orosz-japán háború idején építettek japán hadifoglyok számára. Tele voltak pókkal, kabócával, csótánnyal és poloskával. Szidták is még a kitalálóját is. A sok féreg is bosszantotta őket, de még jobban a folyton sarkukban levő muszka fogoly-őr, kit még éjjel is ott evett a fene a hálópriccs- végénél. De ki is töltötték rajta egyszer a rossz kedvöket! Hogy valamelyiket pofon találta vágni, nem volt ám rest egy gyors elhatározású magyar, s hirtelen köpönyeget 1003
