Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
1917 januárjában tíz magyar fogolytársával együtt egy éjjel megszökött. Szumig gyalog jöttek, ott németekkel találkoztak; vonatra ülve, Brodiban jelentkeztek a katonai hatóságnál. Sztrijben megfigyelés alatt volt, honnét június havában Pestre jött a káderjához, onnét meg 56 napi szabadságra hazajött. Itthon érte a „nagy szabadság”. Keserveiről a következő siralmas verset írta: Zsuppszalmából van a házunk teteje, Tizenegyen szenvedünk mi itt benne. Tizenegynek fáj a lelke, de nagyon... Nagy Úristen! Mi is lehet már otthon? Felkelünk mi korán reggel dolgozni, Bánatunkat mégse bírjuk elnyomni. Édes hazánk egész nap az eszünkben, Jó szülőink, testvéreink szívünkben. Édes hazánk, csak teérted epedünk, Hogy még egyszer hű lakóid lehessünk. Áldott ország, megbecsülni való vagy, Mert a magyar becsülete benned nagy. Nincs itt élet ebben a nagy országban, Felnőnek, mint a vad fa az odvábán. Táplálékunk köleskása naponta - Ember legyen, aki aztat lenyomja! Köleskása s káposzta az ételünk, Míg megszoktuk, jaj, de sokat szenvedtünk. Egy-kettő még most is van, ki nem eszi, S szegény magyar a kanalát leteszi. Leteszi, és megyen tovább - dolgozni, Csudálkoznak, hogy lehet ezt kibírni. Az erőnk bizony naponta kevesebb, Szíveinknek bánata még nehezebb. Arra kérünk, nagy Úristen, tégedet, Áldd meg a te igaz magyar népedet, Add meg már a szép magyar szabadságot, S vedd le rólunk ezt a csúnya rabságot. Poczkodi György BOJTOS JÁNOS Római katolikus vallású, földmunkás napszámos. Született 1895-ben; elvitték 1914. június havában a 29. gyalogezred 8. munkás osztagjába Przemyslbe, hol a szokott munkát végezte ő is. 1000
