Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
IFJÚ KRISTÓF ISTVÁN 34 éves, katolikus, nős, három gyermek atyja; az orgoványi öregbíró fia; teljesen szavahihető, értelmes ember. Mint káplár szolgált a 38. gyalogezred 13. századában. Hadba vonult 1914. július havában. Részt vett a szerbiai első offenzívában. Sabácon alul, Prisinovicnél megsebesült. Amint szakaszát biztatta: „Kifelé a dekungból!”, egy golyó a könyökcsontjába fúródott. De már előbb is látta, hogy egy-két szalag golyót elfogyasztott rá a közelben dolgozó gépfegyver, s ezzel a szóval, hogy ,jaj istenem, megsebesültem”, visszacsúszott a dekungjába. Ott a saját vére láttára elájult; Darányi Sándor nevű bajtársa kötözte be a sebét, kivel e művelet közben közeli atyafiságot állapítottak meg: unokatestvérek voltak; Darányi Sándor félegyházi fi volt. A dekungból aztán árkokban-vizekben mászott vissza a hilfplatz* felé. A lajbachi kórházban vették ki könyökéből a golyót. Felépülése után az uzsoki szoroson beözönlő oroszok ellen vitték ezredével. Itt meg a lába fagyott meg. 1915. október havában Koriló falu mellett rendkívül heves csata volt, a hű bosnyákok segítették ki őket. Itt egy gyönyörű magyar temető is van, 116 magyar vitéz nyugszik benne; szépen bekerített, kereszttel ellátott, felhantolt sírokban. Fogságba esése 1916. június 15-én az Ikva folyó mellett történt. Úgy mondja, hogy a mindenféle gyülevész népességből összekomponált ezredét a muszkák áttörték, és a hátuk mögé kerültek. A kozákok Malivanka faluba hajtották őket négyes sorokban. A muszka katonabanda húzta a marsot, neki meg a könnye gördült ki a szemeiből. Orel Karacsevben mezei munkára osztották őket szét. Ő Szokolov nevű faluba került, a szentpétervári polgármester, Szibarovszki Mitric vejéhez: Alek- szander Ivánovics Lutohinhoz, aki körülbelül 1400 hold földön gazdálkodó úri forma ember volt; felesége nagy úri dáma; kisleánykájok gimnáziumba járt. Szép régi, középütt széles folyosós, bádogtetős házban laktak. Nyolc magyar hadifogoly és sok olasz munkás dolgozott a szép gazdaságban. Ö kocsis volt. De ő szokta vágni a disznót, a birkát meg a borgyút is. Vele volt Kismók Pál Fülöpszállásról és Gyarmathy István Orgoványról; utóbbi a cselédség szakácsa volt. Elmondta, hogy milyen piszokban él és minő butaságban tengődik az orosz falusi nép. Állatjaival egy házban él és hál; tele van féreggel; nem mosdik és nem fésülködik; fél napokon át imádkozik a templomban, majd otthon folytatja a ház sarkában függő szentkép előtt... 1917. január 17-én megszökött. Már előre készülődött hozzá. Nadrágjára felhúzta a gazdájától kapott sárga nadrágot, de mikor mosakodott, Kismók Pali észrevette mesterkedését, és megkérdezte: „Káplár úr talán meg akar szökni?” Megvallotta nekik az igazat, és kérte őket, hogy lássák el egy kis útravalóval. Ekkor Kismók Pali előhozta a pajta padlásáról annak a szalonnának a felét, mit még az őszi disznóvágáskor rejtett el, és nagylelkűen nekiajándékozta. Ő meg a hintóülés ládájába dugta el hamarjában az indulás órájáig. De a szép nagy útravalót a hiányzó deszka résén át a nagy behemót Vigilszka nevű komondor elvitte... Gyarmathy István szakács, a földije is lopogatott-gyűjtögetett számára egyetmást, miket zsákjába téve egy éjjel útnak indult a Navla nevű, 13 km-re * hilfplatz: kötözőhely 997
