Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Soltész István: "Szép a kettős székelyhuszár" - Lovaink

dultunk, „Ököl” volt a neve. Mindkét szemére megvakult, azután kocsiba fogtuk és még 1917-ben is élt és mi több, a legjobb egészségnek örvendett.

Ne feledjük el, mit köszönhetünk derék, jó lovainknak. Megérdemlik, hogy ezen könyv az ő emléküket is megörökítse. Hiába, huszárok maradtunk s mint ilyenek, ha egy ideig gyalog is kellett harcolnunk, megmaradt lovunk iránti szeretetünk.

A sok „Jozefin”, „Ököl”, „Durcás” stb. és azok, amelyek a lengyel földben fekszenek, segítették a huszár hírnevét ismeretessé tenni. Ők voltak a vörös ördögök hű, derék bajtársai s nekik is köszönettel kell adóznunk. A magyar huszár és a magyar ló egyaránt megtették kötelességüket, teljesítették azt, amit a Haza várt tőlük.

985

ESTERHÁZY VINCE gróf százados