Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Soltész István: "Szép a kettős székelyhuszár"
HUSZÁRGYEREK, HUSZÁRGYEREK SZERETI A TÁNCOT31 Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot, Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot. Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja: Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója! Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak. Oda hívnak engemet is magyar katonának. Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak, Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának. Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára: Aranymente a hátára, kard az oldalára; Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába. — Ne sírj, rózsám, megtérek még a szabad hazába! Szentgál - Kossuth-verbunk MEGKÖVETEM A TÉNS NEMES VÁRMEGYÉT32 Megkövetem a téns nemes vármegyét, Hallgassa meg egy szegény lány kérését, Szegény vagyok, azon kezdem panaszom, Nincsen anyám, nincs rokonom, támaszom. Egy jó legényt szerettem, az mindenem, Gyámolómul őt rendelte Istenem Ez a legény sorsot húzott, feketét, Nagy levélre fel is írták a nevét. Az én babám nem katonának való, Gyenge legény, megrúgja a szilaj ló, Itthon pedig eldolgozik lassanként, Engem elvész, éldegélünk naponként. Szépen kérem nagyságos téns uraim, Hallgassák meg igazságos okaim, A babámnál sohse láttak jobb fiút, Kerüli és gyűlöli a háborút. Van falunkban elég korhely s henyélő, Istentelen, vérontástól nem félő, Ezt hagy vigyék, ezt senki sem siratja, A jó lelket úgyis csak háborgatja. 979
